table of contents
- NAME
- SYNOPSIS
- LEíRáS
- MEGJEGYZéS A FORDíTáSHOZ
- PARAMéTER öSSZEFOGLALó
- A CéLPONT MEGHATáROZáSA
- ÁLLOMáS FELDERíTéSE
- KAPULETAPOGATáSI ALAPOK
- KAPULETAPOGATáSI TECHNIKáK
- KAPU MEGHATáROZáS éS LETAPOGATáSI SORREND
- SZOLGáLTATáS éS VáLTOZAT éRZéKELéS
- OPERáCIóS RENDSZER éRZéKELéSE
- NMAP PARANCSFáJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))
- IDőZíTéS éS TELJESíTMéNY
- TűZFAL/IDS MEGKERüLéS éS BECSAPáS
- KIMENET
- VEGYES PARAMéTEREK
- FUTáSIDEJű KAPCSOLAT
- PéLDáK
- HIBáK
- SZERZő
- JOGI NYILATKOZAT
- NOTES
other versions
- wheezy 6.00-0.3+deb7u1
- wheezy-backports 6.40-0.1~bpo70+1
- jessie 6.47-3+deb8u2
- testing 7.40-1
- unstable 7.40-1
NMAP(1) | [FIXME: manual] | NMAP(1) |
NAME¶
nmap - Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszközSYNOPSIS¶
nmap
[Letapogatási típus...]
[Beállítások] {
cél meghatározása}
LEíRáS¶
Az Nmap (“Network Mapper”) egy hálózatfelderítésre és biztonsági ellenőrzésre használható, nyílt forráskódú eszköz. Nagy hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható egyetlen számítógép ellenőrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a nyers IP csomagokat annak kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton, ezek a számítógépek milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kínálnak fel, milyen operációs rendszert futtatnak (és annak melyik változatát), milyen csomagszűrőt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre. Noha az Nmap programot általában biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak fogja találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár elkészítésében, a szolgáltatások frissítésének ütemezésében, vagy egy számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában. Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről kiegészítő információkkal, melyek részletessége a beállított paraméterektől függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az “érdekes kapuk táblázata”. Ez a táblázat tartalmazza a kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét és az állapotot. Az állapot lehet nyitott (open), szűrt (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt (unfiltered). A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati akadály lezárja a kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A zárt (closed) kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. A kapuk akkor kerülnek a szűretlen (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed). Az Nmap a nyitott|szűrt (open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt használja, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van. A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és változatszámát is, amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll ellenőrzést kér ( -sO), az Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt. Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat tud szolgáltatni a célállomásról, beleértve a fordított DNS neveket, feltételezéseket az operációs rendszerről, az eszközök típusa és a MAC címek. Az Example 1, “Egy jellegzetes Nmap letapogatás” feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás látható. Ebben a példában csak a -A paramétert használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script) alapú ellenőrzésre és az útvonal feltárására; a -T4 paramétert a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét. Example 1. Egy jellegzetes Nmap letapogatás# nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground Starting nmap ( http://nmap.org ) Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62): (The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered) PORT STATE SERVICE VERSION 22/tcp open ssh OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99) 53/tcp open domain 70/tcp closed gopher 80/tcp open http Apache httpd 2.0.52 ((Fedora)) 113/tcp closed auth Device type: general purpose Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11 Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005) Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40): (The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed) PORT STATE SERVICE VERSION 135/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC 139/tcp open netbios-ssn 389/tcp open ldap? 445/tcp open microsoft-ds Microsoft Windows XP microsoft-ds 1002/tcp open windows-icfw? 1025/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC 1720/tcp open H.323/Q.931 CompTek AquaGateKeeper 5800/tcp open vnc-http RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900) 5900/tcp open vnc VNC (protocol 3.8) MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications) Device type: general purpose Running: Microsoft Windows NT/2K/XP OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release Service Info: OSs: Windows, Windows XP Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds
MEGJEGYZéS A FORDíTáSHOZ¶
Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette a 6184-es eredeti angol változat[1] alapján drmac68@freemail.hu. A fordítást annak reményében készítettem, hogy megkönnyítse a magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát. Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol változat. Ez a fordítás a Creative Commons Attribution License[2] alapján szabadon módosítható és terjeszthető.PARAMéTER öSSZEFOGLALó¶
Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indítjuk el. A legfrissebb változata a http://nmap.org/data/nmap.usage.txt címen érhető el. Ez a lista segít emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesíti az útmutatóban található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg ebben a listában.Nmap 4.53 ( http://nmap.org ) Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások} CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK: Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb. Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254 -iL <fájlnév>: A cél állomásnevek/hálózatok listája -iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása --exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Állomások/hálózatok kihagyása --excludefile <fájlnév>: A kivételek listája ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE: -sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat -sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton -PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését -PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon -PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel -PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang -n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként] --dns-servers <kiszolg1[,kiszolg2],...>: Saját DNS kiszolgáló megadása --system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja LETAPOGATÁSI TÍPUSOK: -sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás -sU: UDP letapogatás -sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások --scanflags <jelzőbitek>: A TCP jelzőbitek testreszabása -sI <zombi állomás[:probakapu]>: Üresjárati letapogatás -sO: IP protokoll letapogatás -b <FTP átjátszó állomás>: FTP ugráló letapogatás --traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz --reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND: -p <kaputartomány(ok)>: Csak a megadott kapuk letapogatása Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 -F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása -r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen --top-ports <szám>: Csak a <szám> darab leggyakoribb kapu letapogatása --port-ratio <arány>: Az <arány>-nál gyakoribb kapuk letapogatása SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS: -sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására --version-intensity <szint>: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges --version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás) --version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás) --version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez) PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS: -sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó --script=<Lua parancsfájlok>: A <Lua parancsfájlok paraméter> mappák, parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája --script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak --script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése --script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése. OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE: -O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését --osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza --osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY: Azoknál a paramétereknél, ahol <idő> meghatározás szerepel, az alapértelmezett egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc), 'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m). -T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb) --min-hostgroup/max-hostgroup <méret>: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete --min-parallelism/max-parallelism <szám>: A párhuzamosan végezhető próbák száma --min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Az egyes próbák időzítésének beállítása. --max-retries <próbák>: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését. --host-timeout <idő>: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását --scan-delay/--max-scan-delay <idő>: Az egyes próbák közti idő beállítása TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS: -f; --mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel) -D <csali1,csali2[,ME],...>: A letapogatás leplezése csalikkal -S <IP cím>: Forráscím hamisítása -e <csatoló>: Megadott hálózati csatoló használata -g/--source-port <kapuszám>: Megadott kapuszám használata --data-length <szám>: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz --ip-options <paraméterek>: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel --ttl <érték>: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása --spoof-mac <mac cím/előtag/gyártó neve>: A saját MAC cím hamisítása --badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel KIMENET: -oN/-oX/-oS/-oG <fájlnév>: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál, XML, s|<rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel. -oA <bázisnév>: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre -v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad) -d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes) --open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja --packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti --iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez) --log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba --append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz --resume <fájlnév>: Megszakított letapogatás folytatása --stylesheet <útvonal/URL>: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához --webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért --no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez VEGYES: -6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást -A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú letapogatást és az útvonalkövetést --datadir <mappanév>: Saját Nmap adatfájl helyének megadása --send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával --privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik --unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára -V: Az Nmap változat kiírása -h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése. PÉLDÁK: nmap -v -A scanme.nmap.org nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8 nmap -v -iR 10000 -PN -p 80 NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ
A CéLPONT MEGHATáROZáSA¶
Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés) célpont meghatározásként értelmez. Célpont meghatározása legegyszerűbben IP cím vagy állomásnév megadásával lehetséges. Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében az Nmap támogatja a CIDR stílusú címzést. Hozzáfűzheti a / numbits paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP címet, mely a numbits paraméter alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy alhálózaton található. Például a 192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a 192.168.10.0 (bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és a 192.168.10.255 (bináris: 11000000 10101000 00001010 11111111) címek közötti 256 állomás. A 192.168.10.40/24 címzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a scanme.nmap.org állomást az IP címe 205.217.153.62. Így a scanme.nmap.org/16 címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a 205.217.0.0 és a 205.217.255.255 címek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le. A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím tapogatható le, mivel itt a címbitek rögzítettek. A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni a 192.168.0.0/16 címtartományt, de szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re végződő IP címeket, mivel ezek általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az úgynevezett oktett tartomány címzésen keresztül biztosítja. Ahelyett, hogy hagyományos IP címeket adna meg, megadhat vesszővel elválasztott számsorozatot vagy tartományt minden egyes oktettben. Például a 192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden olyan IP címet, melynek utolsó oktettje 0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az utolsó oktettre: a 0-255.0-255.13.37 címzéssel a teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az állomásokat, melyeknek IP címük 13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet Internetes kutatásoknál és felméréseknél. Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR címzés és oktett tartományok nem támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel ezek itt ritkán hasznosak. Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell azonosaknak lenniük. Az nmap scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255 parancs erre mutat egy példát. Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek szintén használhatóak a célpontok megadására: -iL <fájlnév> (Bemenet listából) .A célpontok kiválasztása a
fájlnév által meghatározott fájlból.
Nagyobb mennyiségű célpont megadása a parancssorban
eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például
az Ön DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális
klienst, melyeket Ön mind le akar tapogatni. Vagy például le
akarja tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a
nyilvántartott címeket, hogy megtalálja azokat az
állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP címet
használnak. Egyszerűen generálja le a letapogatni
kívánt állomások listáját és adja át a
fájlnevet a -iL paraméteren keresztül az Nmap
részére. A bejegyzések minden olyan formátumban
szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán keresztül is elfogad
(IP cím, állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett
tartomány). A bejegyzések elválasztására
használhat a szóköz, a tabulátor, vagy írhat minden
bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az
elválasztójelet (-) adja meg, akkor az Nmap a célpontok adatait
a standard bemenetről veszi át.
-iR <állomások száma> (Véletlen célpontok
kiválasztása) .
A teljes Internetet felölelő
megfigyeléseknél és más kutatásoknál
szükség lehet véletlenszerű célpontok
kiválasztására. Az állomások száma
paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet
generáljon. A nemkívánatos IP címek - privát,
többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok -
automatikusan kikerülnek a listából. Ha a 0 paramétert
adja meg, akkor a címek generálása a végtelenségig
folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát
zavarja, ha a hálózatát felhatalmazás nélkül
vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert
kizárólag saját felelősségére használja. Ha
egy esős délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a
parancsot: nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80. Így
véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen
webkiszolgálók után.
--exclude
<állomás1[,állomás2][,állomás3],...>
(Állomások/hálózatok kihagyása) .
Azoknak a célpontoknak a vesszővel
elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a
letapogatásból, még ha tagjai is a megadott hálózati
tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist
követi, tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR
tartomány, oktett tartomány stb. Ez akkor lehet hasznos, ha a
letapogatni kívánt hálózat olyan kritikus
kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt
módon reagálnak a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni
kívánt hálózat egy részét más valaki
üzemelteti.
--excludefile <fájlnév> (A kivételek listája) .
Ez ugyanazt a funkciót
valósítja meg, mint az --exclude paraméter, csak a
kivételeket nem a parancssorban adja át, hanem a
fájlnév által meghatározott fájlban. A
fájl formátumára ugyanazok érvényesek, mint a
célpontokat tartalmazó fájlra.
ÁLLOMáS FELDERíTéSE¶
Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP tartományt leszűkítsük egy olyan listára, mely csak az aktív vagy érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cím minden egyes kapujának letapogatása lassú és általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától. Rendszergazdák érdeklődhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, míg egy biztonsági ellenőrzésnél érdekes lehet minden berendezés, amelynek IP címe van. Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú letapogatás, hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során próbák ezreinek különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak megkerülésére. Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a használt technikák testreszabásához rengeteg lehetőséget kínál. Az állomás felderítést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hívják, pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben elterjedt ping eszköz. A felhasználók teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú letapogatással ( -sL), a visszhang tiltásával (-PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedő TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése, melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, vagy hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott időben az IP címeknek csak egy kis része aktív. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott privát címekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió IP cím tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok használják, melyeknek nincs 1000-nél több gépük. Az állomás felderítéssel ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP címek tengerében. Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK csomagot a 80-as kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a connect() rendszerhíváson keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a -PA -PE paramétereket használta volna. A helyi hálózatokon ezek az állomásfelderítési próbák általában elegendőek, azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy sokkal átfogóbb felderítést végezni. A -P* paraméterek (melyekkel a visszhang típusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való átjutás esélyét növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP kapukra, különféle jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi ethernet hálózaton lévő célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés ( -PR), ha megad más -P* paramétert, mivel ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb. Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi el az élő állomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás felderítési módot határozott meg, mint például az UDP próbák ( -PU). Olvassa el a -sP paraméter leírását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre csak állomás felderítést. Használja a -PN paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás felderítési lépést és egyből a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következő paraméterekkel vezérelheti az állomások felderítését: -sL (Lista Letapogatás) .A lista letapogatás az állomás
felderítés legprimitívebb módja. Egyszerűen
kilistázza a megadott hálózat(ok)on található
állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot
küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is elvégez egy
fordított DNS lekérdezést azért, hogy megkapja az
állomások neveit. Gyakran meglepően sok információval
szolgálhat egy egyszerű állomásnév is.
Például az fw.chi egy vállalat Chicagoban lévő
tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP
címek számát is. A lista letapogatással könnyen
ellenőrizhető, hogy a célba vett állomásokhoz a
megfeleő IP címek állnak-e rendelkezésre. Ha az
állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza,
érdemes további ellenőrzést is elvégezni, nehogy
véletlenül más hálózatot tapogasson le.
Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a
célpontokról, ezért a magasabb szintű funkciók, mint
például a kapuletapogatás, az operációs rendszer
érzékelése vagy a visszhang letapogatás nem
kombinálható ezzel a funkcióval. Ha szeretné letiltani a
visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat
használ, olvassa el a -PN paraméter
leírását.
-sP (Visszhang Letapogatás)
Ezzel a paraméterrel arra utasítja
az Nmap programot, hogy kizárólag. visszhang
letapogatást (állomás felderítést) hajtson
végre, majd nyomtasson egy listát azokról az
állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra.
Semmilyen további teszt (mint például kapuletapogatás,
vagy operációs rendszer felderítése) nem kerül
végrehajtásra. Ez a lépés némileg tolakodóbb,
mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal
használják. Ez lehetőséget biztosít a
célhálózat finom felderítésére
anélkül, hogy túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy
támadó számára sokkal hasznosabb azt tudni, hogy hány
élő állomás van a célhálózatban, mint a
lista letapogatás által visszaadott állomásneveknevek
és IP címek halmaza.
A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a
paramétert. Egyszerűen felderíthető vele a
hálózatban elérhető állomások száma vagy
ellenőrizhető egy kiszolgáló elérhetősége.
Gyakran nevezik ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is
és sokkal megbízhatóbb, mint az üzenetszórási
címre küldött viszhang kérés, mivel sok
állomás nem válaszol az üzenetszórási címre
küldött kérésre.
Az -sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést
küld, valamint egy TCP csomagot a 80-as kapura. Ha a parancsot nem
rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül
elküldésre (a connect()
rendszerhívásonkeresztül) a célállomás 80-as
kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton
próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP
kérés ( -PR) kerül elküldésres, hacsak nem
adja meg a --send-ip paramétert. A nagyobb rugalmasság
érdekében az -sP paraméter kombinálható
bármelyik felderítési próbával ( -P*
paraméterek, kivéve a -PN paramétert). Ha ezeket a
próbatípusokat használja, akkor az alapértelemzett
próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha
az Nmap programot futtató gép és a célállomás
között szigorú szabályokkal működő
tűzfal találhat, akkor ezeknek a fejlett technikáknak az
alkalmazása mindenképpen ajánlott. Máskülönben
kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a
próbákat, vagy a célállomások válaszait.
-PN (Nincs visszhang) .
Ezzel a paraméterrel az Nmap
állomás felderítési lépése teljesen
elhagyható. Normál esetben az Nmap ezt a lépést
használja az aktív állomások
meghatározására a további letapogatás előtt.
Alapesetben az Nmap az erőteljesebb próbákat (kapuk
letapogatása, változat érzékelés, operációs
rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon
hajtja végre, amelyeket aktívnak érzékelt. Ha a -PN
paraméterrel letiltja a felderítési funkciót, az Nmap
valamennyi megadott célpont IP címén végrehajtja a
kért letapogatási műveleteket. Tehát ha egy B
osztályú címtartományt adott meg célpontként
(/16), akkor mind a 65,536 IP cím letapogatásra kerül.
Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a megfelelő
állomás felderítési lépés kimarad, viszont a
célpontok listájának kinyomtatása és a
kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek
végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi
célpont aktív. A helyi ethernet hálózaton lévő
gépeken az ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra
kerül (hacsak a --send-ip paramétert meg nem adja), mivel a
további letapogatásokhoz az Nmap-nek szüksége van a MAC
címre. Ennek a paraméternek a régi meghatározása a
P0 volt, de átnevezésre került, hogy
megakadályozható legyen a protokoll visszhang PO
paraméterével való keveredése.
-PS [kapulista] (TCP SYN visszhang) .
Ez a paraméter egy beállított
SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont
felé. Az alapértelmezett célkapu a 80-as (ez
fordítási időben megváltoztatható az nmap.h)
fájlban a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel.
Futásidőben is megadható más célkapu
paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a -p
paraméternél, kivéve hogy a kaputípus megadása - mint
például a T: - nem engedélyezett. Néhány példa:
-PS22 és -PS22-25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a
-PS paraméter és a kapulista között nem lehet
szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák
párhuzamosan kerülnek végrehajtásra.
A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy
Ön kapcsolatot kíván kezdeményezni. Normál helyzetben
a célkapu zárva lesz és a célpont egy RST (reset) csomagot
küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja a 3
lépéses kapcsolatfelépítés második
lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot küld vissza.
Ezután az Nmap-et futtató állomás egy RST csomag
küldésével lebontja az éppen felépülő
kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen
felépítené a kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap
küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja,
válaszul a nem várt SYN/ACK csomagra.
Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST
mind a SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a célállomás
elérhető és válaszol.
Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó
képes nyers TCP csomagok küldésre és fogadására.
Normál felhasználók esetén egy kerülő
megoldást alkalmazunk a connect() rendszerhívás
használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy
kapcsolat felépítését kezdeményező SYN csomagot
küldünk a célpont felé. Ha a connect() sikeresen vagy az
ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor az alsóbb TCP verem vagy
SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a célállomás
elérhetőnek lesz jelölve. Ha a kapcsolódási
kísérlet az időzítés lejártáig
függőben marad, a célállomás
elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a
kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok
esetén is, mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok
összeállításának képességével.
-PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang) .
A TCP ACK visszhang próba
meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt SYN
visszhang próbához. A különbség annyi, hogy a SYN
zászló helyett az ACK zászló a beállított
állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot küldő
fél készen áll az adatok fogadására a
felépített kapcsolaton keresztül. Azonban jelen esetben nincs
ilyen létező kapcsolat. A célállomások ilyenkor
szinte minden esetben egy RST csomagot küldenek, felfedvén ezzel a
jelenlétüket.
A -PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az
alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan formátumban
adható át neki más célkapuk listája is. Ha nem
kiemelt felhasználó próbálja használni ezt a
funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az
előzőekben már tárgyalt kerülőút kerül
alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem tökéletes, mivel a
connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot.
Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a
lehető legjobban megnöveljük az esélyét a
tűzfalak megkerülésének. A legtöbb rendszergazda
úgy állítja be az útválasztóit és más
egyszerű tűzfalait, hogy a nyilvános szolgáltatások
felé tartó forgalom (pl. céges web- vagy levelező
kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN
csomagot dobjon el. Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a
céges hálózatba, viszont a felhasználók
részére zavartalan kimenő forgalmat biztosít az Internet
felé. Ez a nem-állapottartó megközelítés
kevesebb erőforrást igényel a
tűzfalakon/útválasztókon és széles körben
támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a
--syn paraméteren keresztül valósítja meg ezt a
nem-állapottartó működést. Az ilyen állapot
nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang próbákat
( -PS) nagy valószínűséggel elutasítják,
ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen
vágja át magát ezeken a szabályokon.
Más általánosan használt tűzfalak
állapottartó szabályok használatával
utasítják el a nem várt csomagokat. Kezdetben ez a
jellemző csak a felső kategóriás tűzfalakban volt
megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább
elterjed az alsóbb kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables
rendszere a --state paraméteren keresztül valósítja
ezt meg, melyben a csomagokat a kapcsolat állapota alapján
kategorizálja. Az ilyen rendszerek ellen a SYN próbák
hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat hamisnak tekintik
és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha
mind a SYN, mind ACK próbát végrehajtjuk a -PS és
-PA paraméterek megadásával.
-PU [kapulista] (UDP Visszhang) .
Egy újabb állomás
felderítési módszer az UDP visszhang próba, mely
során egy üres (hacsak nem adja meg a --data-length
paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A
kapulista formátuma megegyezik az előző pontokban tárgyalt
-PS és -PA paraméterekével. Ha nem adunk meg
kaput, akkor alapértelmezettként a 31338-as kapu kerül
használatra. Ez fordítási időben
megváltoztatható az nmap.h állomány
DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a
letapogatásnál nem kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval
próbálkozunk, ezért választunk egy magas számú,
nagy valószínűséggel nem használt kaput.
Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával,
a célállomásból kicsalhatunk egy kapu nem
elérhető (port unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az
Nmap-nek, hogy a célpont él és elérhető.
Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl.
állomás/hálózat nem elérhető, TTL
élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem
érhető el. A válasz hiányát szintén így
értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk el, a legtöbb
szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres csomagot
és nem küld vissza semmilyen választ. Ezért
használjuk alapértelmezésként a 31338-as kaput, melyet
nagy valószínűséggel nem használ semmi.
Néhány szolgáltatás, mint például a chargen
válaszol az üres csomagokra is, mely így szintén azt
jelzi, hogy a célpont elérhető.
A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli
azokat a szűrőket és útválasztókat, melyek
kizárólag a TCP forgalmat figyelik. Például a program
készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték
nélküli útválasztója, mely a külső
csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP
próbák ellen védtelen volt.
-PE; -PP; -PM (ICMP Visszhang Típusok) .
Az előzőekben tárgyalt
szokatlan TCP és UDP állomás felderítési típusok
mellett az Nmap képes a széles körben elterjedt ping program
által használt csomagok küldésére is. Az Nmap egy
8-as típusú (visszhang kérés) ICMP csomagot küld a
cél IP címre és egy 0-ás típusú (visszhang
válasz) csomagot vár vissza az elérhető
állomásoktól. A hálózati felderítők
bánatára a legtöbb állomás és tűzfal
blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy az RFC 1122[3]
leírás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a
kizárólag ICMP alapú letapogatások ritkán adnak
megbízható eredményt ismeretlen célpontok
felderítésekor. Azonban belső hálózatokat
felügyelő rendszergazdák számára praktikus és
hasznos eszköz lehet. Használja a -PE paramétert a
visszhang kérés engedélyezésére.
Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap
ennél tovább megy. Az ICMP szabvány ( RFC 792[4])
emellett meghatároz még időbélyeg kérést (13-as
kód), információ kérést (15-ös kód) és
címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha látszólag
ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat
szerezzünk (például címmaszk vagy időbélyeg), de
emellett könnyen használhatóak állomások
felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol az
élő és elérhető. Az Nmap jelenleg nem támogatja
az információ kérés csomagot, mivel ezt nem
támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz,
hogy “az állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az
üzeneteket”. Az időbélyeg és a címmaszk
kérések a -PP és a -PM paramétereken
keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz
(14-es ICMP kód) vagy a címmaszk válasz (18-as kód)
elárulja, hogy az állomás elérhető. Ezek a
kérések különösen akkor válnak
értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang
kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP
kérések is használhatóak erre a célra.
-PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang) .
Egy másik állomás
federítési módszer az IPProto visszhang, amely az IP
fejléc protokoll mezőjében megadott típusú IP
csomagokat küld el. A protokoll lista ugyanolyan formátumú,
mint az előzőekben tárgyal TCP és UDP
felderítési paramétereknél használ kapulista. Ha
nincs megadva protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1-es
protokoll), IGMP (2-es protokoll és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok
lesznek elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordítási
időben adhatók meg az nmap.h állomány
DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra,
hogy az ICMP, IGMP, TCP (6-os protokoll és UDP (17-es protokoll)
protokollok esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek
elküldésre, míg más protokolloknál az IP fejléc
mögött más adat nem kerül elküldésre
(kivéve, ha a --data-length paramétert is megadta).
Ez a felderítési metódus kétféle választ vár.
Vagy az elküldött protokollnak megfelelő válasz
érkezik, vagy egy 'Protocol Unreachable' ICMP üzenet, mely szerint
az állomás nem támogatja az adott protokollt (mellyel el is
árulta a létezését).
-PR (ARP Visszhang) .
Az Nmap egyik leggyakoribb használata a
helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb helyi
hálózaton, különösen melyek az áldott RFC1918
alapú privát címtartományt használják, az IP
címek legnagyobb része általában nincs használatban.
Amikor az Nmap nyers IP csomagot próbál küldeni
(például egy ICMP visszhang kérést), az
operációs rendszernek meg kell határoznia a célpont IP
címe alapján a hardvercímet (ARP) azért, hogy az ethernet
keretet megfelelően tudja címezni. Ez gyakran lassú és
problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy
tervezik, hogy rövid ídő alatt több millió ARP
kérést küldjenek el elérhetetlen állomások
felé.
Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program
kifinomult algoritmusára bízzuk. Ha itt válasz érkezik,
akkor már nem szükséges az IP alapú visszhang
kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhető.
Ezért az ARP letapogatás sokkal gyorsabb és
megbízhatóbb, mint az IP alapú letapogatások. Ezért
ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha úgy
érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet hálózaton
található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az
ARP letapogatást fogja végrehajtani, ha más visszhang
alapú letapogatást adtunk meg (mint például a -PE
vagy a -PS). Ha egyáltalán nem kívánja
használni az ARP letapogatást, adja meg a --send-ip
paramétert.
--traceroute (Útvonal nyomkövetése az
állomáshoz) .
Az útvonal nyomkövetése a
letapogatás után történik meg, a letapogatás
eredményének figyelembe vételével. A
nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és
protokollok közül azok lesznek felhasználva, melyekkel a
célpont nagy valószínűséggel elérhető. A
nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect
(-sT)) és az üresjárati letapogatás (idle (-sI))
kivételével minden letapogatási típussal
működőképes. Minden nyomkövetés az Nmap
dinamikus időzítési modelljét használja és
párhuzamosan kérül végrehajtásra.
A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live
(TTL)) értékkel küldjük el, hogy az útvonalon
lévő közbenső állomásokból az
Időzítés letelt (Time Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk
kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1 értékkel
kezdünk és addig növeljük a TTL értékét,
amíg el nem érjük a célállomást. Az Nmap
nyomkövetése magas TTL értékkel indít és
egészen nuuláig csökken. A visszafelé
történő kereséssel és egy ügyes
gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a több
állomáson keresztül végzett nyomkövetést.
Átlagban az Nmap 5-10 csomaggal kevesebbet küld el
állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat
állapotától. Ha csak egy alhálózat letapogatása
történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb
állomáshoz valószínűleg csak egy csomagot
küld.
--reason (Állomás- és kapuállapot oka) .
Megjeleníti, hogy az egyes
állomások és kapuk miért lettek a megadott
állapotúnak jelölve. Ez a paraméter megjeleníti annak
a csomagnak a típusát, amely az állomás vagy kapu
állapotát meghatározta. Például egy RST csomag egy
zárt kapuról vagy egy visszhang válasz egy
működő állomásról. Az Nmap által
szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang
típusától függenek. A SYN letapogatás és a SYN
visszhang ( -sS és -PT) eredményei például
nagyon részletesek, míg a TCP kapcsolódási
letapogatás és visszhang ( -sT) eredményei
korlátozottak a connect rendszerhívás
megvalósítása miatt. Ezt a jellemzőt a hibakeresési
paraméter ( -d) automatikusan engedélyezi. Az eredmények
egy XML fájlban tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert
nem adja meg.
-n (Nincs DNS feloldás) .
Utasítja az Nmap programot, hogy
soha ne végezzen fordított DNS feloldást az
aktívnak talált IP címeken. Mivel a DNS még az Nmap
beépített párhuzamos DNS feloldójával is lassú
lehet, ennek a paraméternek a megadása felgyorsíthatja a
letapogatást.
-R (DNS feloldás minden célpontra) .
Utasítja az Nmap programot, hogy
mindig végezzen fordított DNS feloldást a célpontok
IP címeire. Normál helyzetben csak az elérhető (online)
állomásokon történik fordított DNS
feloldás.
--system-dns (Használja a rendszer DNS feloldóját) .
Alaphelyzetben az Nmap a
névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren
beállított névkiszolgáló felé
közvetlenül küldi el a kéréseket és vár a
válaszra. A teljesítmény javítása érdekében
több kérés kerül elküldésre párhuzamosan
(gyakran többszáz). A rendszer DNS feloldójának
használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a
getnameinfo() rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb
és ritkán hasznos, kivéve ha valamilyen hibát talál
az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, ha
így van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer
feloldóját használja a program.
--dns-servers <server1[,server2],...> (A fordított DNS
feloldáshoz használt kiszolgálók) .
Alaphelyzetben az Nmap a DNS
kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a
regisztrációs adatbázisból (Windows) próbálja
meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön más
kiszolgálókat is megadhat. A program nem veszi figyelembe ezt a
paramétert, ha a --system-dns paramétert használja, vagy
IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS kiszolgáló
használat gyakran felgyorsítja a feloldást,
különösen ha a célpont IP tartományának
meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel a
paraméterrel fokozható a rejtőzködés is, mivel a
kérések tküldhetők több rekurzív DNS
kiszolgálón is.
Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok
letapogatásakor. Néha csak néhány
névkiszolgáló ad vissza megfelelő fordított DNS
információkat és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak.
Letapogathatja a hálózatot az 53-as kapura keresve (esetleg
változat érzékeléssel együtt), ezután
kipróbálhatja a lista alapú letapogatást ( -sL)
egyesével megadva a névkiszolgálókat a
--dns-servers paraméterben addig, amíg meg nem találja a
megfelelőt.
KAPULETAPOGATáSI ALAPOK¶
Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy hatékony kapuletapogató volt és ez is maradt a fő funkciója. Az egyszerű nmap célpont parancs kiadásával több, mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont gépen. Míg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal finomabban dolgozik. A kapukat hat csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt, szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt. Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja őket. Például a célponttal egyező hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput nyitottnak, míg ugyanabban az időben, ugyanolyan paraméterekkel az Internet felől a letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak. Az Nmap által felimert hat kapuállapot nyitottEgy alkalmazás ezen a kapun aktívan
fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP csomagokat. A kapuletapogatás
elsődleges célja ezeknek a felderítése.
Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu
sugárút egy támadáshoz. A támadók és a
tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat,
míg a rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy
tűzfallal védeni őket anélkül, hogy a jogosult
felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott
kapuk nem csak biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel
valamilyen hálózaton keresztül elérhető
szolgáltatást mutatnak.
zárt
Egy zárt kapu elérhető (fogadja
az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut
rajta semmilyen alkalmazás. Segítséget nyújtanak annak
meghatározásában, hogy az IP címhez tartozó
állomás működik (állomás felderítés,
vagy visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az
operációs rendszer meghatározására is. Mivel a
zárt kapuk elérhetők, érdemes lehet őket
később ismét letapogatni, hátha menet közben
nyitottá válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni
arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek a
kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a
következő rész is mutatja.
szűrt
Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a
kapu nyitott-e, mert egy csomagszűrő megakadályozza, hogy a
próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet
külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal
vagy az állomásra telepített tűzfal programmal. Ezek a
kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés
információt közölnek. Néhány esetben
visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 13-as
kód: a célpont nem érhető el, a kommunikáció
tiltott), de a legáltalánosabb, hogy a szűrők
egyszerűen eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra
készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra
megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek
legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont
drámai módon lelassítja a letapogatást.
szűretlen
A szűretlen állapot azt jelenti,
hogy a kapu elérhető, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy
zárt vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok
feltérképezésére használt ACK letapogatás
sorolja a kapukat ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk ismételt
letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN
letapogatás) segíthet a kapu állapotának pontosabb
meghatározásában.
nyitott|szűrt
Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a
csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt. Ez
olyan letapogatási típusoknál fordul elő, amelynél a
nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is,
hogy egy csomagszűrő eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott
választ. Így az Nmap nem tudja bioztosan meghatározni, hogy a
kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a FIN, a Null és
az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat.
zárt|szűrt
Ezt az állapotot akkor adja vissza az
Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu zárt vagy
szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati
letapogatásnál használt.
KAPULETAPOGATáSI TECHNIKáK¶
Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges legelemibb szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi szerelőhöz. Ő szintén sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában de végül előhúzta a megfelelő ketyerét, amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát. A kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértők ismerik a letapogatási technikák százait és minden feladathoz a megfelelőt (vagy több kombinációját) használják. Másfelől viszont a gyakorlatlan felhasználók és a szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap ingyenesen elérhető, így a mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen legyőzi az autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért. A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van, mert ezek a technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár elérhető az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap 1997-es megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak csak korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek olcsóbbak, sokkal több ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac OS X) is jobban elterjedtek. Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben is, így még több gépen használható. Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teszik a programot erőteljessé és rugalmassá. Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden eredménye a célállomás (vagy egy előtte lévő tűzfal) által visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbízhatatlan állomások, melyek szándékosan megtévesztő válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az olyan állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen problémákra. Ezek a problémák erősen kötődnek egyes letapogatási típusokhoz, így a megfelelő letapogatások leírásainál részletesen is foglalkozunk velük. Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika leírása. Egyszerre csak egyféle technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás ( -sU), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. A letapogatások típusának megadása a következő formátumban lehetséges: -sC, ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt betűje, általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás ( -b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. Kivétel, ha a felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont címe IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a szakaszban felsorolt letapogatásokat csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra jogosultak. -sS (TCP SYN letapogatás) .A SYN letapogatás az alapértelmezett
és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül. Gyorsan
végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként
több ezer kapu lepróbálható anélkül, hogy
tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás
eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik be
a TCP kapcsolat felépítése. Bármelyik megfelelő TCP
veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon vagy az
üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az
egyes operációs rendszerek egyedi
veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy
tisztán megkülönböztethetők a nyitott, zárt
és szűrt kapuállapotok.
Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is,
mivel sosem jön létre egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN csomag
elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat
felépítését és várunk a válaszra. A SYN/ACK
válasz jelzi, hogy a kapu fogadja a kapcsolódást (nyitott), az
RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány ismétlés
után sem érkezik válasz, a kapu szűrt
állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt a
jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet
(kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) érkezik.
-sT (TCP connect letapogatás) .
Ha a SYN letapogatás nem érhető
el, akkor a TCP connect() letapogatás válik
alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha a
felhasználónak nincs jogosultsága nyers adatcsomagokkal
dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 címet használ. A nyers
csomagok használata helyett az Nmap átadja a célpont
címét és a célkapu számát az operációs
rendszernek, hogy az építse fel a kapcsolatot a connect()
rendszerhívás segítségével. Ugyanezt a magas
szintű rendszerhívást használják a
böngészők, a P2P kliensek és más hálózati
alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. Ez
része a Berkeley Sockets API néven ismert programozási
felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok beolvasása
helyett ezt a felületet használja az egyes kapcsolatok
állapotának lekérdezésére.
Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt
választani. Az Nmap sokkal jobban kézben tudja tartani a nyers
csomagokat, mint a magasabb szintű connect() rendszerhívást. A
SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben a
rendszerhívás teljesen felépíti a kapcsolatot a
célponttal. Ez nem csak tovább tart, de több adatcsomagra is
van szükség ugyanannyi információ
megszerzéséhez. Ráadásula célpont naplózhatja is
a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelő
még jelezhet is, bár a legtöbb gépen nincs ilyen
riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a legtöbb
szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a
kapcsolatról, amit ráadásként még
kiegészíthet egy hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot
adatküldés nélkül azonnal megszakítjuk.
Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor
összeomlik, bár ez nem túl jellemző. Ha egy rendszergazda
rengeteg, azonos helyről érkező kapcsolódást lát
a rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás
áldozata lett.
-sU (UDP letapogatások) .
Bár a legismertebb Internetes
szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az
UDP[5] alapú szolgáltatások is széles körben
elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP és a DHCP (a
használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás
általában lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP,
néhány biztonsági felülvizsgáló nem is figyel
ezekre a kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a
kihasználható UDP alapú szolgáltatások és a
támadók bizonyosan nem hagyják figyelmen kívül
ezeket. Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP
kapukat is.
Az UDP letapogatás az -sU paraméterrel indítható.
Kombinálható valamilyen TCP letapogatással, mint
például a SYN letapogatás ( -sS), így
egyidőben mindkét protokoll ellenőrizhető.
Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat
nélküli) UDP fejlécet küldünk minden egyes
célkapura. Ha ICMP "Kapu nem elérhető" hiba (3-as
típus, 3-as kód) érkezik vissza, a kapu zárt. Más
típusú ICMP "nem elérhető" hibák
esetén (1, 2, 9, 10 vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy
szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel
jelezve, hogy a kapu nyitott. Ha néhány megismételt próba
után sem érkezik válasz, a kapu jelölése
nyitott|szűrt. Ez azt jelenti, hogy a kapu lehet nyitott, vagy egy
csomagszűrő blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások
verzióletapogatása ( -sV) segíthet
elkülöníteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt
kapuktól.
Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors
végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk ritkán
küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerítve az
Nmap programot, hogy az időzítés lejártáig
várakozzon, majd megismételje a próbát azt
feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt
kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek. Ezek
általában egy ICMP "Kapu nem elérhető"
hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST csomagokkal
ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk küldenek vissza
válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb
állomás alapból korlátozza az elküldhető ICMP
"Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét.
A Linux és a Solaris operációs rendszerek
különösen szigorúak ebből a szempontból.
Például a Linux 2.4.20-as rendszermagja a
"Célállomás nem elérhető"
üzenetekből csak másodpercenként egyet enged
elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban).
Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes
eléggé lelassítani a próbákat, hogy megelőzze a
hálózat elárasztását olyan haszontalan csomagokkal,
melyeket a célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux
stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás miatt a
teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig
tart. Néhány ötlettel felgyorsítható az UDP
letapogatás: több állomás letapogatása
párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk letapogatása
először, letapogatás tűzfalon belülről és a
lassú állomások átugrása a --host-timeout
paraméter megadásával.
-sN; -sF; -sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)
.
Az Nmap ennek a három letapogatásnak
a segítségével (a --scanflags paraméter
segítségével még több lehet, erről bővebben
a következő szakaszban) kiaknázza azt a hajszálnyi
rést, mely a TCP RFC[6] leírásban található
és így tesz különbséget a nyitott és a zárt
kapuk között. A 65-dik oldalon ez áll: “ha a célkapu
ZÁRT .... egy RST bitet nem tartalmazó bejövő csomagra
válaszként egy RST csomagot kell küldeni.” A
következő oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN,
RST vagy ACK bit nélküli csomag “valószínűtlen,
hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell
dobni.”
Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC
leírásnak, akkor bármilyen olyan próbacsomag, amely nem
tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST választ fog kiváltani,
ha a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a
célkapu nyitott. Amíg ez a három bit nem szerepel, a másik
három bit (FIN, PSH, URG) tetszőleges kombinációja
használható. Az Nmap ezt három letapogatási típussal
használja ki:
NULL letapogatás ( -sN)
Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen
különbség a próbacsomagban beállított
zászlók között van. Ha válaszként RST csomag
érkezik, a kapu besorolása zárt lesz, míg ha nem
érkezik válasz, a besorolás nyitott|szűrt. Ha
válaszként ICMP "nem elérhető" (kód 3,
típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu
jelölése szűrt lesz.
Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen
átcsúsznak egyes nem-állapottartó tűzfalakon és
csomagszűrő útválasztókon. Másik
előnyük, hogy némileg rejtettebbek, mint a hagyományok SYN
letapogatás. Azért sokat ne várjunk - a legtöbb modern
behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt a
fajta letapogatást. Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer
követi szigorúan az RFC 793 előírásait. Számos
rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu
állapotától függetlenül. Emiatt az összes kapu
zárt jelölést kap. A jelentősebb operációs
rendszerek, melyek így tesznek: a Microsoft Windows, több CISCO
eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb
Unix alapú operációs rendszer ellen használhatók ezek
a letapogatások. Másik hátránya ezeknek a
letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget tenni a
nyitott és a szűrt kapuk között, így ezek a kapuk a
nyitott|szűrtjelölést kapják.
-sA (TCP ACK letapogatás) .
Nem állít be egyetlen bitet sem (a
TCP zászlók értéke 0)
FIN letapogatás ( -sF)
Csak a TCP FIN bitet állítja
be.
Xmas letapogatás ( -sX)
Beállítja a FIN, PSH és URG
zászlókat, így a csomag olyan lesz, mint a
karácsonyfa.
Ez a letapogatás teljesen eltér az
előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg a
nyitott (vagy a nyitott|szűrt) kapukat. Arra használható, hogy
kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét,
meghatározva hogy állapottartó vagy sem és hogy mely
kapukat szűri.
Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a
célpont felé, melynek csak az ACK zászlóját
állítjuk be (kivéve, ha a --scanflags paramétert is
használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a
nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot küldenek vissza erre a
próbára. Az Nmap ezeket a kapukat szűretlen jelzéssel
látja el, így jelölve, hogy az ACK csomag eléri a kaput,
de annak nyitott vagy zárt állapota nincs meghatározva. Azok a
kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos ICMP hibaüzenetet
(kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza,
szűrt jelölést kapnak.
-sW (TCP Window letapogatás) .
A Window letapogatás megegyezik az ACK
letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy
kihasználja egyes rendszerek TCP megvalósításának
jellegzetességét, így téve különbséget a
nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden
visszakapott RST csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne.
Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST
csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu
esetén a Window értéke pozitív, míg zárt
kapunál nulla. Így pozitív Window érték esetén a
kapu nyitott, míg nulla Window érték esetén a kapu
zárt jelölést kap.
Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis
részének jellegzetességén alapul, így nem
tekinthető teljesen megbízhatónak. Azoknál a
rendszereknél, melyek nem így működnek az összes kapu
zárt állapotot fog jelezni. Természetesen lehetséges, hogy
a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. Ha a legtöbb
letapogatott kapu zárt, de néhány elterjedt kapu
(például a 22, 25, 53) szűrt állapotú, a rendszer
legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen
ellentétesen viselkednek. Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3
zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószínűleg pont
az a 3 kapu a nyitott.
-sM (TCP Maimon letapogatás) .
A Maimon letapogatás a felfedezője,
Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a technikát a Phrack
Magazine 49-es számában írta le (1996 November). Az Nmap, mely
két számmal később jelent meg, szintén ismeri ezt a
technikát. Az eljárás ugyanaz, mint a NULL, FIN és Xmas
letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. Az
RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott,
mind a zárt kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként.
Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú rendszer nyitott kapuk
esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.
--scanflags (Testreszabott TCP letapogatás) .
Az igazán képzett Nmap
felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített
letapogatási típusokra korlátozniuk. A --scanflags
paraméterrel saját letapogatási típusokat tervezhetnek,
tetszőleges TCP zászlók használatával. Engedje
szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan
behatolásérzékelő rendszerek elől, amelyek
gyártói csak átlapozták az Nmap leírását a
szabályok megadásakor!
A --scanflags paraméterezése történhet számmal
(például 9 (PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek használata
sokkal könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH, RST, SYN
és FIN zászlókat tetszőleges kombinációban.
Például a --scanflags URGACKPSHRSTSYNFIN beállítja
az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. A
zászlók megadásának sorrendje nem lényeges.
A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP
letapogatás típusát is (például -sA vagy
-sF). Ezzel az alaptípussal meghatározhatja, hogy az Nmap
hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN
letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor a kapu
állapota szűrt, míg a FIN letapogatásnál ugyanez
nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik,
mint az alap letapogatásnál, csak a próbacsomagban a megadott
zászlókat fogja használni az alap letapogatás
zászlói helyett. Ha nem ad meg alaptípust, a SYN
letapogatást fogja használni.
-sI <zombi állomás[:próbakapu]>
(Üresjárati letapogatás) .
Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon
végzett TCP letapogatást hajt végre a
célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP
címéről semmilyen csomag nem lesz elküldve a
célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy a zombi
gépen megjósolható az IP töredezettségmező
sorszámgenerátorának következő értéke
és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt
a célgépen lévő nyitott kapukról. A
behatolásérzékelő rendszerek úgy látják
majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felől
érkezett (melynek élőnek kell lennie és meg kell felelnie
bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölő
letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban
részletesen is foglalkozhassunk vele, ezért írtam egy
részletes leírást róla, mely a
http://nmap.org/idlescan.html címen olvasható.
Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással
kihasználható a gépek közötti, IP alapú bizalmi
viszony. A nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép
nézőpontjából láthatóak nyitottnak.
Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több
olyan zombi használatával, melyekről sejthető, hogy a
célpont megbízhatónak tekinti (útválasztó vagy
csomagszűrő szabályok alapján).
A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat
egy kapuszámot is, ha le akarja tesztelni az IP ID változásait
a zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang
próbakapuját (80) fogja használni.
-sO (IP protokoll letapogatás) .
Az IP protokoll letapogatással
meghatározható, hogy a célállomás mely IP
protokollokat (TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja. Technikai
szempontból ez nem igazán kapuletapogatás, mivel a TCP és
UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy végig.
Ugyanúgy a -p paramétert használja, csak itt a kapu
száma helyett a protokoll számát kell megadni, az
eredményeket ugyanolyan formátumban adja vissza, mint a
kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort
használja, mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll
a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.
Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson
látszik a nyílt forráskódú programok igazi ereje.
Bár az alapötlet meglehetősen egyszerű, nem gondoltam,
hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen
kérés felém. Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger
fejében megfogalmazódott az ötlet, készített egy
nagyszerű kiegészítést, melyben megvalósította a
letapogatást és elküldte az nmap-hackers
levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap
forrásfájába és másnap kiadtam egy új
változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak
vannak olyan lelkes felhasználói, akik megterveznék és
tadnák a saját fejlesztéseiket!
A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan
működik. Ahelyett, hogy a kapuszámokat váltogatná az
UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites
protokollmező változtatja. A fejlécek általában
üresek, nem tartalmaznak adatot és egyáltalán nem felelnek
meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP
és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelő
fejléc, mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó
egyébként elküldeni a csomagot, másrészt az Nmap
rendelkezik az összeállításukhoz szükséges
tudással. Ahelyett, hogy az ICMP "kapu nem elérhető"
üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP
protokoll nem elérhető üzenetre vár. Ha az Nmap
bármelyik protokollnál bármilyen választ kap, akkor a
protokoll nyitott jelölést kap. Ha egy ICMP "protokoll nem
elérhető" hiba érkezik (típus 3, kód 2), akkor a
protokoll zárt jelölést kap. Más ICMP hibaüzenetek
(típus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll
szűrt jelölést kap (bár ez azt bizonyítja, hogy
ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány ismétlés
után sem érkezik válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt
jelölést kap.
-b <FTP átjátszó állomás> (FTP
ugráló letapogatás) .
Az FTP protokoll egy érdekes
lehetősége ( RFC 959[7]) az úgynevezett megbízott
(proxy) FTP kapcsolat. Ez lehetővé teszi a felhasználónak,
hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasítsa a
kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik
kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok
visszaélésre alkalmas, hogy a legtöbb kiszolgáló nem
is támogatja. Az egyik visszaélési lehetőség, hogy az
FTP kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy
harmadik állomás ellen. Egyszerűen arra kell utasítani az
FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a
célállomás minden egyes érdekes kapujára. A
hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó
módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek
FTP kiszolgálói általában a tűzfalakon belül
vannak, hogy a többi állomásnak szabad
hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap a -b
paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló
letapogatást, melynek formátuma a következő:
felhasználói név:
jelszó@kiszolgáló: kapu. A
kiszolgáló a kihasználni kívánt FTP
kiszolgáló neve, vagy IP címe. Csakúgy, mint egy
hagyományos URL-nél, itt is elhagyható a
felhasználói név: jelszó páros, ha a
névtelen bejelentkezés engedélyezett (felhasználó:
anonymous jelszó:-wwwuser@). Szintén elhaygható a kapu
megadása (a bevezető kettősponttal együtt), ilyenkor az
alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a
kiszolgálón.
Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor
széles körben elterjedt volt, de mára már nagyrészt
javították. Ennek ellenére még mindig találhatók
sérülékeny FTP kiszolgálók, tehát megéri
kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott. Ha egy
tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a
célhálózatot nyitott 21-es kaput után kutatva (vagy
bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput
vizsgálja változat ellenőrzésse), azután
próbálja meg az ugráló letapogatást ezek
használatával. Az Nmap megadja, hogy az állomás
sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait
szeretné eltakarni, akkor nem szükséges kizárólag a
célhálózatban lévő gépekre korlátoznia
magát. Mielőtt nekiállna sérülékeny FTP
kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze meg, hogy a
rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen
célból próbálják kihasználni.
KAPU MEGHATáROZáS éS LETAPOGATáSI SORREND¶
Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározza a letapogatni kívánt kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az első 1024 kaput, valamint az nmap-services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat. -p <kaputartomány(ok)> (Csak a megadott kapu letapogatása) .Ezzel a paraméterrel megadhatja a
letapogatni kívánt kapukat, így felülbírálhatja
az alapértelmezést. Megadhatók egyedi kapuk és
kaputartományok kötőjellel elválasztva (pl. 1-1023). A
tartomány kezdő- és/vagy záróértéke
kimaradhat, ilyenkor az Nmap az 1-et vagy a 65535-öt fogja
használni. Tehát a -p- paraméterben megadható az
is, hogy a letapogatás az 1-65535 intervalumban történjen meg.
A nullás kapu letapogatása is lehetséges, amennyiben
külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást használja (
-sO), akkor ez a paraméter a letapogatni kívánt
protokoll számát adja meg (0-255).
Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a
protokollt a kapuszám előtti T: vagy U: minősítővel.
A minősítő hatása addig tart, amíg másikat nem
ad meg. Például a -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080
paraméter megadásával letapogatja az 53,111 és 137 UDP
kapukat, majd a listán szereplő megfelelő TCP kapukat. Ha UDP
és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a
-sU paramétert és még legalább egy TCP
letapogatás típusát (például -sS, -sF,
or -sT). Ha nem ad meg protokoll minősítőt, a
kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek.
A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap-services
fájlban szerepelnek. A elnevezésekben használható mind a
*, mind a ? helyettesítő karakter. Például ha le akarja
tapogatni az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan kaput,
melynek szolgáltatásneve http-vel kezdődik, adja meg a -p
ftp,http* paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezők
kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p
utáni kifejezést, ha bizonytalan.
A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe.
Ekkor a megadott tartományból csak azokat a kapukat tapogatja le,
melyek szerepelnek az nmap-services fájlban. Például a -p
[-1024] megadásával letapogathatja az nmap-services fájlban
lévő összes kaput 1024-el bezárólag. Vigyázzon a
parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye
idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha
bizonytalan.
-F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) ) .
Arra utasítja a programot, hogy csak az
nmap-services fájlban (mely a program része) felsorolt kapukat
tapogassa le (vagy a protokollokat, ha az -sO paramétert adja
meg). Ez sokkal gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját
letapogatnánk. Mivel ez a lista több, mint 1200 kaput tartalmaz,
ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz képest
(1650-nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor tapasztalhat
jelentős sebesség növekedést, ha elkészíti
saját, testreszabott nmap-services fájlját a --servicedb
vagy a --datadir paraméterekkel.
-r (Ne keverje a kapukat) .
Alaphelyzetben az Nmap
véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány
elterjedten használt kaput, melyet előre vesz a sorban). Ez a
keverés normál esetben kívánatos, de szükség
esetén a -r paraméter használatával sorrendben is
letapogathatja a kapukat.
SZOLGáLTATáS éS VáLTOZAT éRZéKELéS¶
Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp kapuk nyitottak. Az nmap-services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosítható, így az előbb felsorolt kapuk valószínűleg egy levelező- (SMTP), web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek jelentős részében a levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott szolgáltatásokat furcsa kapukon. Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP és DNS kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére felmérést készít a sebezhetőségekről (vagy csak egy egyszerű hálózati leltárt készít), szüksége lehet a működő levelező- és a DNS kiszolgáló típusára és változatszámára. A pontos változatszám ismeretében sokkal könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés segít kideríteni ezt az információt. Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és UDP kapukat, a változat érzékelő kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap-service-probes adatbázis számos próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosításához. Az Nmap megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl. nyomtató, útválasztó), az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő részletet (pl. fut-e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA felhasználói név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL támogatással fordították, akkor kapcsolódik az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a program RPC "darálója" ( -sR) automatikusan megpróbálja kideríteni az RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu nyitott|szűrt állapotban maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az állapotát. A változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra változtatja a kapu állapotát. A nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap -A paramétere más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés működéséről, használatáról és paraméterezéséről a http://nmap.org/vscan/ címen talál részletes leírást. Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja azonosítani, kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL-t. Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott címen az ujjlenyomat segítségével megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön felfedezésének eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetően az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz. A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető és vezérelhető: -sV (Változat érzékelés) .Engedélyezi a változat
érzékelést az előbbiekben leírt módon. Emellett
használhatja még a -A paramétert is, mely a
változat érzékelés mellett más dolgokat is
engedélyez.
--allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat
érzékelésből) .
Alapesetben az Nmap változat
érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, mivel
néhány nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a kapura
érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet
kéréshez vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható,
ha átírja vagy eltávolítja az Exclude irányelvet az
nmap-service-probes fájlban, vagy ha megadja az --allports
paramétert, amellyel teljesen felülbírálhatja az Exclude
irányelveket.
--version-intensity <intenzitás> (Beállítja a
változat érzékelés erősségi szintjét) .
Amikor változat érzékelést
hajt végre ( -sV), az Nmap egy sor próbát hajt
végre, melyek mindegyikéhez egy-egy gyakoriság érték
van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú
próbák jól használhatók az általánosan
használt szolgáltatások széles skálája ellen,
míg a magasabb számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a
paraméterrel megadhatja, hogy mely próbák legyenek
végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál
valószínűbb, hogy a szolgáltatás
azonosítása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy a
magasabb intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek
0 és 9 közé kell esnie, az alapérték 7. Ha egy
próba az nmap-service-probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a
ports irányelv alatt, akkor ezt a próbát az intenzitás
beállításától függetlenül végrehajtja
a program. Ezzel biztosítható, hogy a nyitott 53-as kapukon mindig
lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl
próbák stb.
--version-light (Tapintatos mód engedélyezése) .
Ez egy kényelmesebb megnevezése a
--version-intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a
változat érzékelés felgyorsítható, de a
szolgáltatások azonosítása is bizonytalanabbá
válik.
--version-all (Minden próba végrehajtása) .
A --version-intensity 9 paraméter
helyettesítése, mellyel minden kapun minde próbát
elvégez a program.
--version-trace (A változat érzékelés
nyomkövetése) .
Ennek a paraméternek a hatására
az Nmap bőséges hibakeresési információt nyomtat ki
az éppen futó változat érzékelési
próbáról. Ez egy részhalmaza a --packet-trace
paraméter által visszaadott információknak.
-sR (RPC letapogatás) .
Ez az eljárás az Nmap legtöbb
kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi
az összes nyitva talált TCP/UDP kaput és elárasztja
őket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, melyek az
RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Így pontosan ugyanazokat az
információkat szerezheti meg, melyeket az rpcinfo -p
paranccsal, még akkor is ha a célpont tűzfal mögött
van (vagy TCP burkoló védi). Az RPC letapogatáshoz jelenleg nem
használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan
lezajlik, ha a változat érzékelést ( -sV)
engedélyezi. Mivel a változat érzékelés tartalmazza
ezt a letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad,
ezért a -sR paraméterre ritkán van
szükség.
OPERáCIóS RENDSZER éRZéKELéSE¶
Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a TCP/IP verem ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása után - mint például a TCP ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID mintavételezés és a kezdeti ablakméret ellenőrzése - az Nmap összehasonlítja az eredményeket az nmap-os-db adatbázisban tárolt több, mint 800 ismert ujjlenyomattal és egyezés esetén kiírja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz tartozik egy kötetlen formátumú szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás, mely megadja a gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz típusát (általános célú, útválasztó, kapcsoló, játékkonzol stb.). Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a feltételek jók (pl. található legalább egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap megad egy webcímet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer típusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap programot még pontosabbá tenni mindenki számára. Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program, melyeket más folyamatok során már begyűjtött. Az egyik az üzemidő felmérése, mely a TCP időbélyeg paramétert használja (RFC 1323) annak kiderítésére, hogy az eszközt mikor indították újra legutoljára. Ez csak azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A másik a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni a célponttal. Ez hasznos lehet a forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrők stb.) kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már ritkán használják, de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és változhat. Általában jobb az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a “méltó kihívás (worthy challenge)” vagy az “egyszerűen vicc (trivial joke)”. EZek csak a bőbeszédű ( -v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a bőbeszédű üzemmódot a -O paraméter mellett használja, az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb eszköz a “növekményes (incremental)” osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc ID mezőjének értékét. Ez sebezhetővé teszi őket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési támadással szemben. Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával kapcsolatban a http://nmap.org/osdetect/ címen talál egy leírást. Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel lehetséges: -O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése) .Engedélyezi az operációs
rendszer érzékelését a fentiekben leírt módon.
Választhatja a -A paramétert is, mellyel az
operációs rendszer érzékelése mellett
néhány más dolgot is elvégezhet.
--osscan-limit (Az operációs rendszer
érzékelését csak az ígéretes
állomásokra korlátozza) .
Az operációs rendszer
érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy
nyitott és egy zárt TCP kapu található. Ennek a
paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a célpontokon
hajtja végre az operációs rendszer
érzékelését, amelyek megfelelnek ennek a
kritériumnak. Ezzel rengeteg idő megtakarítható,
különösen ha -PN letapogatást hajt végre sok
célponton. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a -O
vagy a -A paraméterrel engedélyezte az operációs
rendszer érzékelését.
--osscan-guess; --fuzzy (Eredmények találgatása) .
Ha az Nmap nem talál pontosan egyező
operációs rendszert, esetenként felkínálhat
lehetséges közelítő eredményeket. Alaphelyzetben
ennek a közelítő eredménynek nagyon közelinek kell
lennie. Ezeknek a paramétereknek a hatására az Nmap sokkal
agreszívebben próbálja kitalálni az operációs
rendszer típusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált
tökéletes egyezést és minden találgatás
mellé megadja a valószínűséget is
(százalékosan).
--max-os-tries (Maximális próbálkozások száma) .
Amikor az Nmap operációs rendszer
érzékelést végez egy célponton és nem talál
tökéletes egyezést, általában ismét tesz egy
próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik,
ha a feltételek jók az ujjlenyomat ellenőrzéshez és
kétszer, ha nem jók. Ha alacsonyabb --max-os-tries
értéket ad meg (pl. 1), felgyorsíthatja a folyamatot, de
elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan
azonosíthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb
érték több próbát tesz lehetővé, ha a
feltételek kedvezőek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az
adatbázis bővítése céljából szeretne
pontosabb ujjlenyomatot előállítani.
NMAP PARANCSFáJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))¶
Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua[8] könnyűsúlyú parancsnyelv sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A http://nmap.org/nse/ címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei:végrehajt egy parancsfájl alapú
letapogatást az alap paransfájl készlettel
(egyenértékű a --script=safe,intrusive
paraméterrel
--script <paransfájl
kategória|könyvtár|fájlnév|all>.
Lefuttat egy parancsfájl alapú
letapogatást (mint az -sC) a kiválasztott
parancsfájlokkal. A paraméterek lehetnek parancsfájl
kategóriák, meghatározott parancsfájlok,
parancsfájlokat tartalmazó könyvtárak, melyek a
célpont ellen lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket
először kategóriáknak próbálja értelmezni,
azután fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút
útvonalak használata egyértelmű, a relatív
útvonalak keresési sorrendje az első találatig:
--datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/ (Windows alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy
./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/
alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az all paraméter
megadásával az Nmap adatbázisában lévő
valamennyi parancsfájl végrehajtódik.
Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az
összes NSE parancsfájlt (minden nse kiterjesztésű
fájlt) a könyvtárból. A fájloknak nse
kiterjesztéssel kell rendelkezniük. Az Nmap a parancsfájlok
keresésekor nem vizsgálja meg az alkönyvtárakat. Ha egyedi
fájlnevet adott meg, akkor nem kötelező a fájlnak nse
kiterjesztéssel rendelkeznie.
Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap
adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában
találhatóak. A scripts/script.db adatbázisban tárolt
paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes
kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy
parancsfájl több kategóriához is tartozhat.
--script-args=<név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4>.
Paramétereket adhat át az NSE
parancsfájloknak. A paraméterek név=érték
párokban kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az átadott
paraméterek egy Lua táblázatban lesznek tárolva és
feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek
karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus
értékeknek kell lenniük) és a paraméter
táblában kulcsként lesznek használva. Az értékek
lehetnek karakterláncok vagy maguk is táblázatok
(‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az
altáblázatok segítségével egyes
parancsfájloknál felülbírálhatók a
paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más
felhasználói név/jelszó párost akar használni).
Például átadhatók a következő, vesszővel
elválasztott paraméterek: user=bar,password=foo, és
anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl
paramétereit felül akarja bírálni, használja az
altáblázat indexelésére a parancsfájl
azonosítóját (id), mivel a parancsfájlok csak így
szerezhetnek tudomást a különleges
paramétereikről.
--script-trace .
Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a
--packet-trace, csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a
aparamétert, akkor az összes, parancsfájl által
generált kimenő és bejövő forgalom nyomtatásra
kerül. A megjelenített információ tartalmazza a
kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az
átvitt adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 5%-a nem
nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik
meg.
--script-updatedb .
Frissíti a parancsfájl
adatbázist, mely a kategória-cimkék és a fájlnevek
közti kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy Lua
parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a --script
paraméterben megadott kategóriák közül ki kell
választani a szükséges parancsfájl készletet. Akkor
kell lefutatni, amikor megváltozik egy parancsfájl kategória
mezője, ha új parancsfájlokat adott hozzá a
készlethez, vagy ha eltávolított néhány
parancsfájlt a scripts/ könyvtárból.
IDőZíTéS éS TELJESíTMéNY¶
Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy alapértelmezett letapogatás ( nmap gépnév) egy helyi hálózaton lévő gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idő, amely azonban egyre nő, ahogy növekszik a célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevően megnövelik a letapogatás időtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállításoknak, különösen ha korlátozták az egységnyi idő alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a felgyorsítására sok párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja az Nmap működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított Nmap parancsokkal rövid idő alatt megszerezhetik a számukra fontos információkat. A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap legfrissebb változatának telepítésével (gyakran történnek teljesítményt növelő változtatások). Számottevő javulás érhető el az időzítési paraméterek helyes megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak. Néhány paraméternél használható a time kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendő, de az érték után írt 's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás időtartamot is. Például a --host-timeout paraméternek átadott 900000, 900s és 15m értékek mind ugyanazt jelentik. --min-hostgroup <méret>; --max-hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma) .Az Nmap képes kapuletapogatást
és változat érzékelést végezni egyszerre
több állomáson is. Az Nmap ezt úgy csinálja, hogy az
IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre tapogat le egy
csoportot. Általában a nagyobb csoportok hatékonyabbak. A
hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó
eredmények csak akkor érhetők el, ha végetért a
teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50-es
csoportmérettel lett elindítva, a felhasználó addig nem
kap semmilyen eredményt (kivéve a bőbeszédű
üzemmód frissítési információit), amíg az
első 50 állomás letapogatása el nem készült.
Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos
megoldást használ. Kezdésként csak egy 5 elemből
álló csoportot hoz létre, így az első eredmények
gyorsan megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyamatosan
növeli, akár 1024-ig. A kezdeti csoportméret pontos
értéke a megadott paraméterektől függ. A
hatékonyabb működés érdekében az Nmap nagyobb
csoportokat hoz létre az UDP letapogatásoknál, illetve a csak
néhány TCP kaput érintő letapogatásoknál.
Ha a --max-hostgroup paraméterben megadta a maximális
csoportméretet, az Nmap ezt nem fogja túllépni. Ha megadja a
--min-hostgroup paramétert, az Nmap megpróbálja a
csoportméretet efölött tartani. Az Nmap kialakíthat kisebb
csoportot is a megadottnál, ha nem áll rendelkezésre
elegendő állomás a megadott minimális csoportméret
létrehozásához. Megadható mindkét
határérték is, hogy a csoportméret egy meghatározott
sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.
Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a
részében, mikor még csak az állomások
felderítése történik. Ebbe beletartozik az egyszerű
visszhang letapogatás is( -sP). Az állomások
felderítése mindig nagy csoportokban történik a
sebesség és a pontosság növelésének
érdekében.
Ezeknek a paramétereknek az elsődleges haszna egy megfelelő
méretű minimális csoprt létrehozása, így a
teljes letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott választás a
256-os csoport, így egy hálózat C osztályú blokkokban
tapogatható le. Sok kaput tartalmazó letapogatásnál ezt a
számot nem célszerű túllépni. Ha a letapogatás
csak néhány kapura korlátozódik, a csoportméret
akár 2048-ig (vagy tovább) is növelhető.
--min-parallelism <szám>; --max-parallelism
<szám> (Párhuzamos próbák
beállítása) .
Ezekkel a paraméterekkel
meghatározható, hogy az állomások egy csoportja felé
párhuzamosan hány próba küldhető. Ez a kapuk
letapogatására és az állomások
felderítésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az Nmap a
hálózat teljesítménye alapján kiszámítja az
ideális - de folyton változó - párhuzamosság
mértékét. Ha az átvitel során csomagvesztés
alakul ki, az Nmap lassít és kevesebb próbát küld ki.
Az ideális próbaszám a hálózat
minőségének javulása alapján lassan emelkedik.
Ezekkel a paraméterekkel egy minimum és egy maximum határt
szabhat ezeknek az értékeknek. Ha a hálózat
megbízhatatlannak bizonyul, a párhuzamosság értéke
akár 1-re is csökkenhet, míg tökéletes
feltételek esetén a párszázas értéket is
elérheti.
A legáltalánosabb felhasználás, mikor a
--min-parallelism értékét egynél magasabbra
állítják, hogy felgyorsítsák a gyengébb
teljesítményű állomások vagy hálózatok
letapogatását. Ezzel a paraméterrel eléggé
kockázatos játszani, mert egy túl magas érték
ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek az
állításával korlátozzuk az Nmap azon
képességét, hogy a hálózat paraméterei
alapján dinamikusan szabályozza a párhuzamos
működést. A 10-es érték elég jó lehet, de
érdemesebb ezt a paramétert csak a legvégső esetben
beállítani.
A --max-parallelism paraméter szintén
beállítható 1-re, ezzel megakadályozható, hogy az
Nmap egyszerre egynél több próbát küldjön a
célpont felé. Ez jól használható a
--scan-delay paraméterrel együtt (lásd
később), bár ez utóbbi önmagában is jól
használható.
--min-rtt-timeout <idő>, --max-rtt-timeout
<idő>, --initial-rtt-timeout <idő>
(Próbák érvényességi ideje) .
Az Nmap kezel egy futó
időzítőt annak meghatározására, hogy mennyi
ideig várjon egy próba esetén a válaszra, mielőtt
feladná vagy újra megpróbálná. Ennek a
kiszámítása azok alapján történik, hogy az
előző próbákra mennyi idő alatt érkezett
válasz. Ha a hálózati késleltetés jelentős
és folyton változik, ez az érték akár
néhány másodpercre is nőhet. Az érték indulhat
egy magasabb szintről is és egy nem válaszoló
állomás esetén ezen a szinten is marad.
Az alapértelmezettnél alacsonyabb --max-rtt-timeout és
--initial-rtt-timeout érték jelentősen
lerövidíti a letapogatás idejét. Ez
különösen igaz a visszhang nélküli ( -PN)
letapogatásoknál és az erős tűzfallal védett
hálózatoknál. Azonban nem szabad túl agresszíven
gondolkodni. Túl alacsony értéknél a letapogatási
idő meg is nőhet, mivel a próbák ideje lejár és
ismétlésre kerülnek, mialatt az előző
próbákra adott válaszok még úton vannak
visszafelé.
Ha az összes állomás egy helyi hálózaton
található, 100 milliszekundum --max-rtt-timeout
érték eléggé agresszív. Ha menet közben
útválasztó is található, érdemesebb
először az ICMP ping eszközzel, vagy más
csomagösszeállító programmal (például hping2)
letesztelni a hálózat minőségét. Válassza ki 10
csomagból a leghosszabb válaszidejűt. Az
--initial-rtt-timeout értéke lehet ennek a duplája, a
--max-rtt-timeout pedig a három- vagy négyszerese. A maximum
RTT értékét általában nem érdemes 100
milliszekundumnál kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra
választani.
A --min-rtt-timeout egy ritkán használt paraméter, de
hasznos lehet, ha a hálózat annyira megbízhatatlan, hogy az
Nmap alapértékei is túl agresszívnek bizonyulnak.
--max-retries <próbák> (Hányszor küldje
újra egy kapura a letapogatási próbát) .
Ha az Nmap nem kap választ aegy
letapogatási próbára, ez jelentheti azt, hogy a kaput
tűzfallal szűrik, vagy a válasz elveszett a
hálózatban. De jelentheti azt is, hogy a kapu forgalma limitált
és átmenetileg nem tud válaszolni. Így az Nmap ismét
elküldi a próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati
teljesítményt érzékel, ezt többször is
megismételheti mielőtt feladná a próbálkozást.
Bár ez javítja a pontosságot, de egyben elnyújtja a
letapogatás idejét is. Ha a teljesítmény fontos szempont,
a letapogatás felgyorsítható az
újrapróbálkozások számának
korlátozásával. Megadhat akár --max-retries 0
értéket is, hogy megakadályozza az
újrapróbálkozást, azonban ez ritkán ajánlott.
Az alapérték (ha nem használ -T sablont) 10
ismétlés. Ha a hálózat megbízható és a
célállomás forgalmát nem szabályozták, az Nmap
általában csak egyszer ismétli meg a próbát. Így
a legtöbb célpont letapogatására nincs hatással, ha a
--max-retries értékét például 3-ra
csökkenti. Ilyen alacsony értékek csak a lassú
(korlátozott) célállomások letapogatását
gyorsítják fel. Mivel adatokat veszíthet azzal, ha az Nmap
korábban feladja egy kapu letapogatását, ezért hasznosabb
a --host-timeout paraméter időzítésének
lejártát megvárni és elveszteni a célponttal
kapcsolatos valamennyi adatot, mint hiányos adatokkal dolgozni.
--host-timeout <idő> (Lassú célpontoknál ennyi
idő után feladja a próbálkozást) .
Néhány állomás
letapogatása hosszú idő vesz igénybe. Ezt okozhatja
gyenge vagy megbízhatatlan hálózati eszköz vagy program, a
forgalom szabályozása, vagy egy szigorú szabályokkal
rendelkező tűzfal. A letapogatott állomások leglassabb
néhány százaléka emésztheti fel a letapogatási
idő nagyrészét. Néha jobb csökkenteni az
időveszteséget és átugrani az ilyen célpontokat
már az elején. Adja meg a --host-timeout paraméterben
azt a maximális időt, amennyit hajlandó egy-egy
állomás válaszára várni. Hasznos lehet a 30m
beállítás, így az Nmap nem tölt fél
óránál többet egy állomás
vizsgálatával. Mivel ezalatt az Nmap más állomásokat
is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem tekinthető
teljes veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az
időzítése, az Nmap kihagyja a listából. Nen
készül kapulista, nincs operációs rendszer
felderítés és változat érzékelés sem.
--scan-delay <idő>; --max-scan-delay <idő>
(A próbák közti késleltetés) .
Ezzel a paraméterrel utasíthatja az
Nmap programot, hogy a célpont felé küldendő
próbák között a megadott időtartamot várjon. Ez
különösen hasznos olyan célpontok esetében,
amelyeknek forgalma szabályozott. A Solaris állomások (sok
mással egyetemben) például az UDP letapogatási
próbákra másodpercenként csak egy ICMP választ
küldenek. Minden további elküldött próba csak
veszteség. A --scan-delay értékének 1s-os
beállításával az Nmap lelassítható erre a
sebességre. Az Nmap megpróbálja érzékelni a
forgalomszabályzást és pontosan beállítani a
próbák közti késleltetést, azonban nem okoz gondot az
érték kézzel történő megadása sem.
Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést,
hogy megbirkózzon a forgalomszabályzással, a letapogatás
drámaian lelassul. A --max-scan-delay paraméterrel megadhatja
a két próba közti legnagyobb megengedett
késleltetést. Ha ezt az értéket túl alacsonyra
választja, az feleslegesen újraküldött csomagokat
generál, ami egy szigorú forgalomkorlátozással
működő állomásnál kihagyott kapukhoz vezethet.
A --scan-delay paraméter másik felhasználása a
küszöbérték figyelés alapján
működő behatolás érzékelő és
megelőző rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.
--defeat-rst-ratelimit .
Sok állomás hosszú
késleltetésű forgalomszabályzást használ a
kiküldhető ICMP hibaüzenetek (például kapu nem
elérhető) mennyiségének korlátozására.
Néhány rendszer ugyanilyen korlátozásokat használ az
RST (reset) csomagok esetébenis. Ez drámaian lelassítja az Nmap
működését, mivel megpróbál alkalmazkodni ehhez a
korlátozáshoz. A --defeat-rst-ratelimit paraméterrel
utasíthatja az Nmap programot, hogy hagyja figyelmen kívül az
ilyen korlátozásokat (például a SYN
letapogatásnál, mely a nem válaszoló kapukat nem nyitott
állapotúként kezeli).
Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot,
hiszen néhány kapu elérhetetlennek bizonyul, mivel az Nmap nem
vár eléggé sokáig a korlátozott RST válaszra.
Egy SYN letapogatásnál a válasz nélküli kapuk
jelölése szűrt lesz ahelyett, hogy az RST csomag
megvárásával zárt jelölést kapna. Ez a
paraméter hasznos lehet akkor, ha csak a nyitott kapuk érdekesek
és nem kell különbséget tenni a zárt és a
szűrt kapuk között.
-T <paranoid|sneaky|polite|normal|aggressive|insane>
(Időzítési sablon) .
Bár az előzőekben tárgyalt
időzítési paraméterek eléggé hatékonyak
és eredményesek, de néhány felhasználó túl
bonyolultnak találhatja őket. Ráadásul a megfelelő
értékek kiválasztása gyakran hosszabb idő
igényel, mint az optimalizálni kívánt letapogatási
művelet maga. Az Nmap felkínál egy egyszerűbb
megközelítést is hat időzítési sablon
segítségével. Ezeket megadhatja a -T paraméterrel
és a számukkal (0–5) vagy a nevükkel. A sablonok nevei:
paranoid ( 0), trükkös [sneaky]) ( 1),
udvarias [polite] ( 2), normál [normal] ( 3),
agresszív [aggressive] ( 4) és rült
[insane] ( 5). Az első kettő a
behatolásérzékelők megtévesztésére
szolgál. Az udvarias mód lassú letapogatást végez
kevesebb sávszélességet, valamint a célállomáson
kevesebb erőforrást használva. A normál mód az
alapértelmezett, így a -T3 paraméter megadása
semmilyen változást nem idéz elő. Az agresszív
mód felgyorsítja a letapogatást azt feltételezve, hogy
gyors és megbízható hálózatot használ.
Végül az őrült mód azt feltételezi, hogy egy
különösen gyors hálózatot használ és a
sebesség érdekében hajlandó feláldozni valamennyit a
pontosságból.
Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen
agresszív, de meghagyja a lehetőséget az Nmap programnak, hogy
az időzítéseket maga álltsa be. A sablonok ezen
kívül elvégeznek néhány olyan sebesség
beállítást, melyek önálló
paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a
-T4 paraméter megakadályozza, hogy a dinamikusan
változó letapogatásikésleltetés a TCP kapukon
meghaladja a 10 milliszekundumot, míg a -T5 paraméter
ugyanezt az értéket 5 milliszekundumra korlátozza. A sablonok
mellett továbbra is használhatóak az egyedi
időzítési paraméterek és ezek minden esetben
felülbírálják a sablonokban beállított
alapértékeket. Modern és megbízható
hálózatok letapogatása esetén ajánlott a -T4
paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még
akkor is, ha egyedi időzítési paramétereket használ,
így kihasználhatja a sablonban lévő kisebb extra
optimalizációt is.
Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot
használ, javasolt a -T4 paraméter állandó
használata. Néhányan szeretik használni a -T5
paramétert, ám ez sok esetben túl agresszív lehet. Vannak
akik a -T2 paramétert szeretik használni, mert azt
gondolják, hogy így kisebb valószínűséggel
döntik romba a célpontot, vagy mert magukat általában
udvarias embernek gondolják. Ők azonban gyakran nem veszik
észre, hogy a -Tpolite valójában milyen lassú. Ez a
letapogatás tízszer hosszabb is lehet, mint egy
alapértelemeztt. Az alapértelmezett időzítésnél
( -T3) ritkán fordulnak elő összeomlások vagy
sávszélesség problémák, ezért vatoss
letapogatásnál célszerű ezt használni. Ezeknek a
problémáknak a csökkentésére sokkal alkalmasabb a
változat érzékelés elhagyása, mint az
időzítési paraméterek állítgatása.
Bár a -T0 és -T1 paraméterek hasznosak a
behatolásérzékelők megtévesztésére, de sok
célgép vagy kapu esetén a letapogatási idő
különösen elnyújtják. Ilyen hosszú
letapogatások esetén hasznosabb az időzítési
paraméterek kézzel történő beállítása,
mint a -T0 és -T1 paraméterekhez tartozó konzerv
értékek használata.
A T0 fő működési elve a letapogatások
sorbaállítása, így egyszerre csak egy kaput tapogat le
és a minden próba után vár 5 percet. A T1 és
T2 beállításai hasonlóak, de a próbák
között csak 15 másodpercet, illetve 0.4 másodpercet
várnak. A T3 az Nmap alapértelmezett
beállítása, mely már használja a párhuzamos
működést is. A T4 paraméter megfelel a
--max-rtt-timeout 1250 --initial-rtt-timeout 500 --max-retries 6
beállításoknak és a TCP letapogatási
késleltetést 0.01 másodpercre állítja. A T5
megfelel a --max-rtt-timeout 300 --min-rtt-timeout 50 --initial-rtt-timeout
250 --max-retries 2 --host-timeout 15m beállításoknak
és a TCP letapogatási késleltetést 5 milliszekundumra
állítja.
TűZFAL/IDS MEGKERüLéS éS BECSAPáS¶
Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális IP címtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesíthet. Itt bármely állomás információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek a munkahelyükről is elérhetik az otthoni rendszereiket, beállíthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy korán érkezett vendég előtt. Azonban a címtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósítása nehézkessé vált. Az 1990-es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal a kifejezett szándékkal hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerítettek le az Internetről alkalmazás szűrőkkel, hálózati címfordítókkal és csomagszűrőkkel. Az információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba kényszerítették. A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy hálózat felderítését. Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderítést, mivel éppen ebbőlk a célból tervezik őket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetőséget kínál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének ellenőrzéséhez. Arra is lehetőséget biztosít, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, ha megpróbálja legyőzni azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebből a fejezetből a saját hálózata ellen. Indítson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül. Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenőrzik a hálózati forgalmat behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgő támadás előjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta átalakították behatolás megelőző rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak ítélt forgalmat. A hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek szállítóinak nagy bánata, hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz szándékot. A kellő türelemmel és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a segítségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell küzdeniük a rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását. Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget a tűzfalak megkerülésére, vagy az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket fogják használni, legfeljebb más eszközt fognak használni, vagy maguk írják bele azokat az Nmap programba. Eközben a rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni ellátni a munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót használni, mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését megakadályozni. Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és érzékelésére. Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leírásnak a kereteit, így csak a kapcsolódó paraméterek felsorolására és működésük rövid leírására szorítkozunk. -f (csomagok tördelése); --mtu (a megadott MTU érték használata) .Az -f paraméter használatakor
a megadott letapogatást (beleértve a visszhang letapogatást is)
az Nmap apróra tördelt IP csomagokkal hajtja végre. Az
alapötlet az, hogy osszuk el a TCP fejlécet több csomagra,
így nehezítve meg a csomagszűrők, behatolás
érzékelők és más zavaró eszközök
dolgát a tevékenységünk felismerésében. Azonban
legyen óvatos! Néhány programnak gondot jelent az ilyen
apró csomagok kezelése. A jó öreg Sniffit
szaglászóprogram az első töredék vételekor
azonnal szegmentációs hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a
paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy kisebb darabokra tördeli a
csomagokat az IP fejléc után. Így egy 20 bájtos TCP
fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot, egy csomag pedig a
maradék 4 bájtot fog szállítani. Természetesen minden
darab tartalmaz egy IP fejlécet is. Ha ismét megadja az -f
paramétert, akkor 16 bájtos töredékeket fog használni
(csökkentve a töredékek számát). De megadhat
saját eltolási értéket is az --mtu paraméter
használatával. Ne használja egyszerre az -f és az
--mtu paramétert. Az eltolás értékének mindig
oszthatónak kell lennie nyolccal. Míg egyes
csomagszűrőkön és tűzfalakon nem csúsznak
át a töredezett csomagok (ilyen például a Linux
rendszermag bekapcsolt CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba
állítja a töredékeket), addig egyes eszközök nem
engedhetik meg ezt a teljesítmény csökkenést, így
tiltják ezt a lehetőséget. Ismét más rendszerek
azért nem engedélyezik ezt, mert a töredékek
más-más útvonalon érkezhetnek a hálózatba.
Néhány forrásrendszer a rendszermagon belül
állítja össze a kimenő csomagtöredékeket. Erre
példa a Linux iptables kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos
lehessen abban, hogy a kimenő csomagok töredezettek, futtasson a
letapogatással együtt egy szaglászót is, mint
például a Wireshark. Ha az ön operációs rendszer
ilyen problémákat okoz, próbálja ki a --send-eth
paramétert, így kikerülheti az IP réteget és nyers
ethernet kereteket küldhet el.
-D <csali1 [,csali2][,ME],...> (Letapogatás
álcázása csalikkal) .
Végrehajt egy letapogatást csalik
használatával, így a célpont azt érzékeli, hogy
a csaliként megadott állomások is letapogatással
próbálkoznak. Így az IDS rendszere egyidőben 5-10
letapogatást is érzékel, de nem tudja eldönteni, melyik a
valós IP cím és melyik az ártatlan csali. Bár ezek
legyőzhetőek útválasztón keresztüli
nyomkövetéssel, a válasz eldobásával és más
aktív eljárásokkal, de általánosságban ez egy
jó mödszer a saját IP cím elrejtésére.
A csalikat listáját vesszővel kell elválasztani.
Kiegészítésként használhatja a ME paramétert a
csalik listájában, amely a saját IP címét jelenti. Ha
a ME paramétert a hatodik vagy későbbi pozícióban
használja, a legtöbb letapogatás érzékelő (mint
például a Solaris Scanlogd) valószínűleg
egyáltalán nem fogja megjeleníteni az IP címét. Ha
nem használja a ME paramétert, az Nmap véletlen
pozícióba teszi az IP címét. Használhatja az RND
paramétert, így véletlenszerű, nem fenntartott IP
címeket generálhat, vagy az RND:<szám> paramétert,
így a <szám>-nak megfelelő mennyiségű IP
címet kap.
Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élő állomásoknak
kell lenniük, különben véletlenül SYN
elárasztásnak teheti ki a célpontokat. Ráadásul
eléggé könnyű kitalálni a támadó
kilétét, ha az IP címek közül csak egy él a
hálózaton. Célszerűbb nevek helyett IP címeket
használni (így a csalik hálózatában lévő
névszerverek naplóiban nem jelenik meg az Ön IP címe).
A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az ICMP,
SYN, ACK vagy bármi más használatakor) mind a későbbi
kapuletapogatásoknál használja. Szintén használja a
csalikat a távoli ooperációs rendszer felderítésekor
( -O). Nem használ csalikat a változat
érzékeléskor és a TCP kapcsolódási
letapogatásnál.
Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassíthatja a
letapogatást és ronthatja a pontosságot. Ezen kívül
néhány szolgáltató kiszűri a hamisított
csomagokat, bár a legtöbb nem foglalkozik velük
egyáltalán.
-S <IP cím> (Hamis forráscím) .
Néhány esetben az Nmap nem tudja
meghatározni az Ön forráscímét (ilyenkor az Nmap
figyelmeztető üzenetet küld). Ilyenkor az -S
paraméter után adja meg annak a hálózati illesztőnek
az IP címét, amelyen keresztül a csomagokat küldeni
szeretné.
Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy
amikor a célponttal elhiteti, hogy valaki más
próbálja meg letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt
látja, hogy egy versenytársa próbálja meg letapogatni! Az
ilyen használathoz általában szükség van az -e
és a -PN paraméterek használatára is. Jegyezze meg,
hogy ilyenkor semmilyen választ nem fog kapni (azok a hamisított
feladóhoz továbbítódnak), így az Nmap sem tud
használható jelentést készíteni.
-e <illesztő> (Megadott illesztő használata) .
Megadja, hogy az Nmap melyik illesztőt
használja a csomagok küldésére és
fogadására. Az Nmap ezt automatikusan is képes
érzékelni, de meg is adhatja, ha ez nem történik
meg.
--source-port <kapu száma>; -g <portnumber> (A
forráskapu számának hamisítása) .
Az egyik meglepően elterjedt hiba, hogy a
forráskapu alapján bíznak meg egyes hálózati
forgalmakban. Könnyű megérteni, miért is van ez így.
Egy rendszergazda szeretne beállítani egy új, csillogó
tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a
felhasználók elárasztják a panaszaikkal, mivel a
programjaik többé nem működnek. Különösen a
névfeloldással lehetnek problémák, mivel a külső
hálózatból érkező UDP DNS válaszok
többé nem tudnak belépni a belső hálózatba. Az
FTP egy másik szokványos példa. Aktív FTP
átviteleknél a kiszolgáló megpróbál
visszafelé felépíteni egy kapcsolatot az ügyfél
által kért fájl átviteléhez.
Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások,
akár alkalmazásszűrők, akár protokoll feldolgozó
tűzfalmodulok formájában. Sajnos vannak könnyebb, de
kevésbé biztonságos megoldások is. Felismervén, hogy
a DNS válaszok az 53-as kapuról, az aktív FTP kapcsolatok pedig
a 20-as kapuról érkeznek, a legtöbb rendszergazda beleesik abba
a csapdába, hogy egyszerűen engedélyezi ezekről a
kapukról a bejövő forgalmat. Gyakran azt feltételezik,
hogy a támadók nem ismerik fel és nem használják ki
ezeket a réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak
ideiglenes lesz, amíg egy biztonságosabb megoldást nem
találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.
Ám nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a
csapdába. Számos termék érkezik ilyen gyenge
szabályokkal. Különösen a Microsoft bűnös ebben
a körben. A Windows 2000 és Windows XP rendszerekkel
szállított IPsec szűrő tartalamaz egy hallgatólagos
szabályt, mely beenged minden TCP és UDP forgalmat, mely a 88-as
forráskapuról érkezik (Kerberos). Egy másik, jól
ismert eset volt a Zone Alarm személyi tűzfalakban a 2.1.25-ös
változatig meglévő hiba, mely beengedett minden UDP forgalmat
az 53-as (DNS) vagy a 67-es (DHCP) forráskapukról.
Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a -g
és a --source-port paramétereket biztosítja (ezek
egyenértékűek). Csak adja meg kapu számát és
amennyiben lehetséges, az Nmap ezzel a forráskapuval fogja
elküldeni a próbákat. Bizonyos operációs rendszer
érzékelési tesztekhez az Nmap más kaput fog használni
a helyes működéshez. A DNS kérések
végrehajtásakor a --source-port beállításait
nem veszi figyelembe, mivel ezeknek a kéréseknek a
kezelését az Nmap a rendszer könyvtárain keresztül
végzi. A legtöbb TCP letapogatás, beleértve a SYN
letapogatást, valamint az UDP letapogatás teljes mértékben
támogatja ezt a paramétert.
--data-length <szám> (Véletlen adatok
hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz) .
Normális esetben az Nmap csak
minimális méretű csomagokat küld, melyek csak a
fejlécet tartalmazzák. Így a TCP csomagjai általában
csak 40, az ICMP visszhang kérései pedig csak 28 bájt
hosszúak. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap a
megadott számú véletlen bájtot fűz hozzá a
legtöbb elküdött csomaghoz. Az operációs rendszer
érzékelésének ( -O) próbacsomagjait ez nem
érinti, mivel a pontosság miatt itt állandó
próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és
kapuletapogató csomag azonban támogatja ezt a paramétert. Ez
egy kicsit lelassítja a letapogatást, viszont kevésbé lesz
feltűnő.
--ip-options <S|R [útvonal]|L [útvonal]|T|U ... >;
--ip-options <hexa karakterlánc> (Csomagok küldése
megadott IP paraméterekkel) .
Az IP protokoll[9] leírása
felkínál pár paramétert, melyek a csomagok
fejlécében használhatók. Nem úgy, mint a széles
körben használt TCP paraméterek, az IP paraméterek
ritkán láthatók praktikus és biztonsági
megfontolások miatt. Valójában az Interneten lévő
legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes
paramétereket, mint például a forrás
nyomkövetést. Néhány esetben a paraméterek hasznosak
lehetnek a célpont felé vezető útvonal
felderítésében és manipulálásában.
Például felhasználhatja az útvonal
rögzítése paramétert a célponthoz vezető
útvonal felderítéséhez még akkor is, ha a
hagyományos traceroute nem jár sikerrel. Vagy ha a csomagokat
bizonyos tűzfalak eldobják, megadhat egy másik útvonalat a
szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.
Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az
--ip-options után beírja az értékeket. A
hexadecimális értékeket mindig \x karakterrek kezdje, majd
következik két szám. Bizonyos karaktereket ismételhet is,
ha a karakter után egy csillagot ír, majd megadja az
ismétlések számát. Például a
\x01\x07\x04\x00*36\x01 egy olyan hexadecimális karaktersorozat, mely 36
darab NULL bájtot tartalmaz.
Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb
módját is felkínálja. Az R, T és U
paraméterekkel az útvonal rögzítését, az
időbélyeg rögzítését, vagy mindkettőt
kérheti. A laza vagy a szigorú útvonalkövetést az L
vagy az S paraméter és az IP címek szóközzel
elválasztott listájának megadásával kérhet.
Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a
beérkezett csomagokban lévő beállításokat, adja
meg a --packet-trace paramétert. Ha további
információkra és példákra kíváncsi az Nmap
programban használható IP paraméterekkel kapcsolatban,
látogasson el a http://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html
címre.
--ttl <érték> (A time-to-live mező
beállítása) .
Beállítja az IPv4 csomag
time-to-live mezőjét a megadott értékre.
--randomize-hosts (Összekeveri a célpontok sorrendjét) .
Utasítja az Nmap programot, hogy a
letapogatás előtt keverje össze a célpontok
csoportjának sorrendjét (maximum 16384 gép). Ez a
letapogatást kevésbé nyilvánvalóvá teszi a
legtöbb hálózati megfigyelő rendszer számára,
különösen ha egy lassú időzítéssel is
kombinálja. Ha nagyobb csoportot szeretne megkeverni, állítsa
be a PING_GROUP_SZ paramétert az nmap.h fájlban és
fordítsa le újra a programot. Egy másik megoldás lehet, ha
a célpontok címeit egy lista letapogatással szedi össze (
-sL -n -oN fájlnév), megkeveri azokat egy Perl
parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap programnak az
-iL paraméterrel.
--spoof-mac <MAC cím, előtag vagy gyártó name>
(MAC cím hamisítása) .
Arra utasítja az Nmap programot, hogy az
összes elküldött ethernet kerethez a megadott MAC címet
használja. Ehhez a paraméterhez automatikusan hozzáadódik
a --send-eth paraméter is, így biztosítva, hogy az Nmap
valójában ethernet-szintű csomagokat küldjön. A MAC
cím több formátumban is megadható. Ha a megadott
paraméter egy egyszerű “0”, az Nmap egy teljesen
véletlen MAC címet választ arra munkamenetre. Ha a megadott
karakterlánc páros számú hexadecimális
számból áll (a párok elválaszthatók
kettősponttal), az Nmap ezt a MAC címet fogja használni. Ha
kevesebb, mint 12 számjegyet adott meg, az Nmap a fennmaradó
részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a megadott
érték nem 0 vagy hexadecimális karakterlánc, az Nmap
elvégez egy keresést az nmap-mac-prefixes fájlban, hogy
található-e a megadott karakterlánccal megegyező nevű
gyártó (ez érzékeny a nagy- és kisbetűkre). Ha
talál egyezést, az Nmap a gyártó OUI mezőjét
fogja használni (3 bájtos előtag), a fennmaradó 3
bájtot pedig véletlen értékekkel tölti fel.
Példák az érvényes --spoof-mac paraméterre:
Apple, 0, 01:02:03:04:05:06, deadbeefcafe, 0020F2 és Cisco.
--badsum (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző
összeggel) .
Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP
ellenőrző összeggel fogja elküldeni a célpont
felé. Mivel elméletileg minden állomás IP verme az ilyen
csomagokat helyesen eldobja, ezért bármilyen válasz
tűzfalra vagy IDS rendszerre utal, melyek nem foglalkoznak az
ellenőrző összeg vizsgálatával. További
részletek erről a technikáról a
http://nmap.org/p60-12.txt címen.
KIMENET¶
Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa generált kimenet használható. A bonyolult tesztek és eljárások keveset érnek, ha az eredményt nem áttekinthető és érhető módon szolgáltatják. Az Nmap programot annyiféle módon használják emberek és más programok is, hogy egyféle kimeneti formátum nem lenne megfelelő mindenkinek. Így az Nmap többféle formátumot kínál, beleértve az emberek számára hasznos interaktív módot és a programok által könnyen feldolgozható XML-t. A különböző kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetővé teszi mind a kimenet, mind a hibakeresési információk bőbeszédűségének beállítását. A kimenti adatok mind a szabványos kimenetre, mind egy megadott nevű fájlba kerülhetnek. Az Nmap képes a fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülírni azt. A kimeneti fájlok alkalmasak még megszakított letapogatások folytatására is. Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhető el. Az alapértelmezett elnevezése az interaktív kimenet amely a szabványos kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy normál kimenet is, mely csak annyiban különbözik az interaktívtól, hogy kevesebb futásidejű üzenetet és figyelmeztetést jelenít meg, mivel feltételezi, hogy az adatok elemzésére csak a letapogatás befejezése után kerül sor, nem pedig folyamatosan. Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti típus, mivel átalakítható HTML dokumentummá, könnyen feldolgozható más programmal (mint például az Nmap grafikus felülete) és adatbázisba is importálható. A fennmaradó két kimeneti típus közül az egyik az egyszerű grep által feldolgozható kimenet, mely a legtöbb információt jeleníti meg az állomásról egy sorban, a másik a sCRiPt KiDDi3 0utPUt azoknak, akik úgy gondolnak magukra, mint |<-r4d. Míg az alapértelmezett interaktív kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, a többi négy formátum ugyanazt a szintaktikát használja. Egyetlen paraméterük van, az eredményt tároló fájl neve. Több formátum is megadható egyszerre, de minden formátum csak egyszer használható. Például ha szeretné később átnézni a normál kimenet eredményét és egyben szeretné programmal is feldolgozni, akkor használhatja az -oX myscan.xml -oN myscan.nmap paramétert. Bár ebben a fejezetben az egyszerűség kedvéért rövid fájlneveket használunk (például myscan.xml), általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bíró neveket használni. A nevek kiválasztásakor figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy egy-két szavas rövid leírást a munka típusáról. Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettől függetlenül az interaktív kimenetet megjeleníti a szabvány kimeneten. Például az nmap -oX myscan.xml célpont parancs az XML kimenetet a myscan.xml fájlba írja és egyben megjeleníti azt az interaktív kimenetet is, amely az -oX paraméter megadása nélkül is megjelent volna. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum után egy kötőjelet ad meg paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az interaktív kimenetet és ehelyett a szabványos kimeneti adatfolyamba írja a kívánt kimeneti formátumú adatokat. Így az nmap -oX - célpont parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat továbbra is a normál hibakimenetre, a stderr eszközre írja. Az Nmap más paramétereitől eltérően a naplófájl paraméterjelzője (mint az -oX) és a fájlnév vagy kötőjel között kötelező szóközt hagyni. Ha ezt elhagyja és például az -oG- vagy az -oXscan.xml formátumban adja meg a paramétert, akkor kompatibilitási okoból egy normál formátumú kimeneti fájl jön létre G- és Xscan.xml nevekkel. Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek strftime()-szerű átalakítását. A %H, %M, %S, %m, %d, %y és %Y megadása pontosan azt jelenti, mint az strftime() függvényben. A %T ugyanazt jelenti, mint a %H%M%S, a %R ugyanazt jelenti, mint a %H%M és a %D ugyanazt jelenti, mint a %m%d%y. ha a % jelet bármilyen más karakter követi, akkor azt a karaktert egyszerűen tovább adja (például a %% egy százalékjelet ad tovább). Így az -oX 'scan-%T-%D.xml' paraméter megadása egy XML fájlt hoz létre scan-144840-121307.xml névvel. Az Nmap lehetőséget biztosít a letapogatás részletességének beállítására, valamint arra, hogy az eredményeket hozzáfűzze egy meglévő fájlhoz ahelyett, hogy felülírná. A paraméterek leírása az alábbiakban található. Nmap kimeneti formátumok -oN <fájlnév> (normál kimenet) .Ezzel a kéréssel a normál
kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva.
Ahogy a fentiekben olvashatta, ez egy kicsit különbözik az
interaktív kimenettől.
-oX <fájlnév> (XML kimenet) .
Ezzel a kéréssel az XML kimenet a
megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Az Nmap a
fájlhoz hozzáfűz egy dokumentum
típusmeghatározást si (DTD), így az XML feldolgozók
ellenőrizhetik az Nmap XML kimenetét. Bár ez elsősorban
programbeli felhasználásra készült, de
segítséget nyújt az embereknek is az Nmap XML kimenetének
értelmezésében. A DTD leírja a formátum
érvényes elemeit és gyakran felsorolja a tulajdonságokat
és azok értékeit is. A legfrissebb változat mindig
megtalálható a http://nmap.org/data/nmap.dtd címen.
XML egy stabil formátumot kínál, mely programból
könnyen feldolgozható. Ingyenes XML feldolgozók az összes
nagyobb programozási nyelvhez elérhetők, beleértve a
C/C++, Perl, Python és Java nyelveket. Az Nmap kimenetének
feldolgozására és működésének
vezérlésére a legtöbb nyelvhez már
készültek kapcsolódó munkák. Perl CPAN
példák találhatók a Nmap::Scanner[10] és a
Nmap::Parser[11] címeken. A legtöbb esetben az XML az
előnyben részesített formátum.
Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stíluslapra, melynek
segítségével az eredmények HTML formátumra
alakíthatók. Ezt a legegyszerűbben úgy használhatja,
hogy az XML kimenetet betölti egy böngészőbe. Alapesetben
ez csak azon a gépen működik, amelyen az Nmap fut (vagy egy
hasonlóan beálított gépen), mivel az nmap.xsl
elérési útvonala bele van drótozva a programba. A
--webxml vagy a --stylesheet paraméterek
megadásával olyan hordozható XML fájlt hozhat létre,
mely bármely Internetre kötött gépen
megjeleníthető HTML formátumban.
-oS <fájlnév> (Szkriptkölyök kimenet) .
A szkriptkölyök kimenet olyan, mint
az interaktív kimenet, csak még átmegy egy végső
feldolgozáson. Így jobban passzol az olyan hekkerek
lelkivilágához, akik előzőleg lenézték az Nmap
egységes helyesírását és a nagybetűk
használatát. Gyenge humorérzékűek úgy
gondolhatják, hogy ez a paraméter nevetségessé akarja
tenni a szkriptkölyköket ahelyett, hogy “segítené
őket”.
-oG <fájlnév> (grep által feldolgozható
kimenet) .
Ez a kimenti formátum maradt a
végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML sokkal
használhatóbb és tapasztalat felhasználók
számára majdnem olyan kényelmes is. Az XML egy szabvány,
melyet feldolgozó programok százai támogatnak, míg a
greppel feldolgozható kimenet csak egy egyszerű
barkácsolás. Az XML könnyen bővíthető az új
Nmap tulajdonságok támogatásához, míg ezek a
bővítések a helyhiány miatt gyakran kimaradnak a greppel
feldolgozható kimentből.
Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig
nagyon népszerű. Egyszerű formátumú, mely minden
egyes célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, egyszerűen
kereshető és feldolgozható olyan alap Unix
eszközökkel, mint a grep, awk, cut, sed, diff, vagy egy Perl
parancsfájl. Emellett használható még egyszeri tesztek
parancssorból történő elvégzésére. Az
összes nyitott SSH kapujú, vagy Solaris operációs
rendszert futtató állomás megtalálásához
elég egy egyszerű greppel feldolgozható kimenet, melyet az awk
vagy a cut programba átirányítva kinyomtatható a
kívánt információ.
A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekből (#-tel
kezdődő sorok) és a célpont soraiból áll. A
célpont sora 6 címzett mezőt tartalmaz, tabulátorral
elválasztva, kettősponttal a végén. A mezők nevei:
Állomás (Host), Kapuk (Ports), Protokollok (Protocols),
Mellőzött állapot (Ignored State), Operációs rendszer
(OS), Sorozatszám (Seq Index), IP ID és Állapot (Status).
Ezek közül a mezők közül általábana
legfontosabb a Ports, mely információkat tartalmaz az összes
érdekes kapuról. Ez egy vesszővel elválasztott lista.
Minden egyes bejegyzés egy-egy kaput jelent és hét almezőt
tartalmaz perjellel (/) elválasztva. Az almezők nevei: Kapuszám
(Port number), Állapot (State), Protokoll (Protocol), Tulajdonos (Owner),
Szolgáltatás (Service), SunRPC info és Változat (Version
info).
Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leírás ennek a
kimenetnek sem tartalmazza a teljes leírását. Az Nmap greppel
feldolgozható kimenetének részletes leírása a
http://www.unspecific.com/nmap-oG-output címen
található.
-oA <alapnév> (Minden kimeneti formátum használata)
.
Kényelemből használhatja az
-oA alapnév paramétert, ha a kimenetet
egyszerre akarja normál, XML és greppel feldolgozható
formátumban. Ezek az alapnév.nmap, az alapnév.xml
és az alapnév.gnmap fájlokban tárolódnak. Mint
minden programban, itt is megadhatja a fájlok tárolásának
teljes útvonalát, mint például ~/nmaplogs/foocorp/ Unix
vagy c:\hacking\sco Windows rendszereknél.
Részletezés és hibakeresési paraméterek
-v (Növeli az adatok részletességét) .
Ha növeli a részletességi
szintet, az Nmap több információt jelenít meg a
folyamatban lévő letapogatásról. A nyitott kapu a
megtalálásuk sorrendjében jelennek meg. Ha az Nmap úgy
érzékeli, hogy a letapogatás pár percnél többet
fog igénybe venni, akkor megjelenít egy várható
befejezési időpontot is. Ha még részletesebb
információkra kiváncsi, használja kétszer a
paramétert.
A legtöbb változás csak az interaktív kimenetet érinti
és csak néhány van hatással a normál és a
szkriptkölyök kimenetre. A többi kimenet gépi
feldolgozásra készült, így ezekben az Nmap alaphelyzetben
is részletes információkat jelenít meg. Ennek
ellenére van pár változás ezekben a módokban, mivel
néhány részlet elhagyása jelentősen csökkenti a
kimenet méretét. Például a greppel feldolgozható
kimenetben a megjegyzések csak a részletes módban jelennek meg,
mivel ezek eléggé hosszúak lehetnek.
-d [szint] (Növeli vagy beállítja a hibakeresés
szintjét) .
Ha a részletes üzemmód nem ad
visza elegendő információt, a hibakeresési mód
képes elárasztani adatokkal! Csakúgy, mint a részletes
üzemmód ( -v), a hibakeresési üzemmód is egy
parancssori kapcsolóval aktivizálható ( -d), melynek
szintje a kapcsoló többszóri megadásával
növelhető. Emellett a hibakeresés szintjét a -d
paraméternek átadott értékkek is beállíthatja.
Például a -d9 9-es szintet állít be. Ez a
legmagasabb beállítható szint és - hacsak nem egy
egyszerű letapogatás futtat - több száz sornyi
információt fog kinyomtatni.
A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanít
az Nmap program működésében, vagy egyszerűen csak
szeretné megérteni, hogy mit és miért csinál az Nmap.
Mivel ez a funkció elsősorban fejlesztőknek készült,
ezért a legtöbb megjelenő információ nem is
értelmezhető könnyen. Kaphat például egy ilyen
kimenetet: Timeout vals: srtt: -1 rttvar: -1 to: 1000000 delta 14987 ==>
srtt: 14987 rttvar: 14987 to: 100000. Ha nem ért egy sort egyszerűen
figyelmen kívül hagyhatja, megnézheti a program
forráskódjában vagy segítséget kérhet a
fejlesztői levelező listán (nmap-dev). Néhány sor
könnyen érthető, de a hibakeresési szint
növekedésével az üzenetek egyre homályosabbá
válnak.
--packet-trace (Az elküldött és fogadott csomagok és
adatok követése) .
Az Nmap minden elküldött és
fogadott csomagról összegzést készít. Ezt a
legtöbbször csak hibakeresésre használják, de hasznos
lehet olyanoknak is, akik szeretnék megérteni, hogy mi
történik a színfalak mögött. Hogy
elkerülhető legyen sorok százainak a megjelenítése,
érdemes korlátozni a letapogatni kívánt kapuk
számát például a -p20-30 paraméter
megadásával. Ha csak a változat érzékelés
részleteire kiváncsi, használja a --version-trace
paramétert.
--open (Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat
mutatja) .
Néha csak azok a kapuk érdekesek,
amelyekhez kapcsolódni lehet (nyitott) és nincs szükség
agyonzsúfolni a kimenetet a zárt, szűrt és
zárt|szűrt kapukkal. A kimenet testreszabása
általában a letapogatás után történik a grep,
awk vagy Perl használatával, de a rengeteg kérés
hatására ez a lehetőség is bekerült a programba. Az
--open megadásával csak a nyitott, nyitott|szűrt és
a szűretlen állapotú kapuk kerülnek a kimenetre. Ezeknek a
kapuknak a kezelése ugyanúgy történik, mint normál
esetben, így a nyitott|szűrt és a szűretlen kapuk csak egy
számként jelennek meg, ha túl sok van belőlük.
--iflist (Illesztők és útvonalak listázása) .
Megjeleníti az Nmap által
érzékelt illesztőket és rendszerútvonalakat. Ez
hasznos lehet az útválasztási problémák
hibakeresésében vagy az eszközök hibás
kezelésekor (például az Nmap egy PPP kapcsolatot ethernet
kapcsolatnak érzékel).
--log-errors (A hibák/figyelmeztetések rögzítése
a normál módú kimenti fájlba) .
Az nmap által kiírt hibák
és figyelmeztetések általában csak a képernyőn
(interaktív kimenet) jelnnek meg, a normál formátumú
kimenti fájlt érintetlenül hagyva. Ha szeretné ezeket az
üzeneteket a normál kimenti fájlban is látni, adja meg ezt
a paramétert. Ez hasznos lehet akkor, ha nem figyeli az interaktív
kimenetet vagy valamilyen hibát próbál megtalálni. Az
üzenetek az interaktív kimeneten ezután is megjelennek. Ez a
paraméter nem működik azokkal a hibákkal, melyek a
hibásan megadott parancssori kapcsolókkal függnek össze,
mivel az Nmap ilyenkor még nem készítette elő a kimenti
fájlt. Ráadásként néhány NMap
hiba/figyelmeztetés más rendszert használ és nem
támogatja ezt a paramétert. Ennek a paraméternek az
alternatívája lehet az interaktív kimenet (beleértve a
szabvány hibakimenetet) átirányítása egy fájlba.
Míg a legtöbb Unix parancshéj ezt könnyen
lehetővé teszi, Windows alatt ez egy kissé bonyolult
lehet.
Vegyes kimeneti paraméterek
--append-output (Felülírás helyett
hozzáfűzés a kimenti fájlhoz) .
Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti
paraméterhez (mint például az -oX vagy az -oN),
akkor a program alapértelmezettként felülírja a
meglévő fájlt. Ha szeretné megtartani a fájl
tartalmát és hozzáfűzni az új eredményeket, adja
meg az --append-output paramétert. Így futtatva az Nmap
programot az összes megadott fájlhoz hozzáfűzi az új
eredményeket a felülírás helyett. Ez az XML kimenettel (
-oX) nem működik jól együtt, így ez - a
fájl kézzel történő javításáig -
feldolgozási problémát okozhat.
--resume <fájlnév> (Megszakított letapogatás
folytatása) .
Néhány kiterjedt NMap
letapogatás nagyon hosszú időt vehet igénybe - néha
napokig tarthat. Néhány letapogatás nem mindig fut le a
befejezésig. Bizonyos korlátozások
megakadályozhatják, hogy az Nmap munkaidő alatt fusson,
leállhat a hálózat, az Nmap programot futtató gép
elszenvedhet egy nem várt újraindítást, de maga az Nmap is
összeomolhat. Az Nmap futását a rendszergazda is
megszakíthatja a ctrl-C lenyomásával. A teljes letapogatás
újraindítása a kezdetektől nem éppen egy
kívánt állapot. Szerencsére ha a normál ( -oN)
vagy a greppel feldolgozható ( -oG) naplófájl megmaradt,
a felhasználó utasíthatja az Nmap programot, hogy folytassa a
letapogatást a megszakítás pontjánál. Egyszerűen
adja meg a --resume kapcsolót és a normál/greppel
feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más paraméter nem
adható meg, mivel az Nmap a kimeneti fájl feldolgozásával
visszaállítja az eredeti paramétereket. Egyszerűen
írja be az nmap --resume fájlnév
parancsot. Az Nmap az új adatokat hozzáfűzi az előző
futtatás során megadott fájlhoz. Az XML kimeneti
formátumnál a folytatás nem támogatott, mivel a két
futtatás eredményének egy fájlba történő
összevonása eléggé bonyolult lehet.
--stylesheet <útvonal vagy cím> (XSL stíluslap
beállítása az XML kimenet átalakításhoz) .
Az XML fájlok megtekintéséhez
és átalakításához HTML formátumra az Nmap
rendelkezik egy saját XSL stíluslappal nmap.xsl néven. Az XML
kimenet tartalmaz egy xml-stylesheet irányelvet, mely az Nmap programmal
eredetileg telepített nmap.xml fájlra hivatkozik (Windowson az
aktuális munkakönyvtárra). Egyszerűen töltse be az
XML kimenetet egy modern webböngészőbe és az automatikusan
betölti az nmap.xsl fájlt és megjeleníti az
eredményeket. Ha más stíluslapot akar használni, adja meg
azt a --stylesheet kapcsoló után. A teljes útvonalat
vagy címet meg kell adnia. Egy megszokott hivatkozás a
--stylesheet http://nmap.org/data/nmap.xsl. Ez arra utasítja a
böngészőt, hogy az Insecure.org címről töltse be
a legfrissebb stíluslapot. A --webxml paraméterrel ugyanezt a
hatást érheti el, csak kevesebbet kell gépelni és
megjegyezni. Az Insecure.org címről letöltött
stíluslap segítségével olyan gépen is megtekintheti
az eredményeket, melyen nincs telepítve az Nmap (és így az
nmap.xsl sem). Gyakran a cím megadása sokkal hasznosabb, de
biztonsági okokból az alapértelmezett a helyi
fájlrendszeren lévő nmap.xsl használata.
--webxml (Stíluslap betöltése az Insecure.Org
oldalról) .
Ez egy kényelmesebb
megvalósítása a --stylesheet
http://nmap.org/data/nmap.xsl kapcsolónak.
--no_stylesheet (Kihagyja az XSL stíluslap
meghatározását az XML fájlból) .
Megakadályozza, hogy az Nmap az XML
kimeneti fájlban stíluslap bejegyzést hozzon létre.
Kimarad az xml-stylesheet irányelv.
VEGYES PARAMéTEREK¶
Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter leírása található, melyek nem igazán illenek más fejezetekbe. -6 (IPv6 letapogatás engedélyezése) .2002 óta az Nmap legnépszerűbb
tulajdonsága az IPv6 támogatás. A visszhang letapogatás
(csak TCP), a kapcsolódási letapogatás és a változat
érzékelés támogatott IPv6 formátumban is. A parancs
leírása megegyezik az általánossal, a
különbség annyi, hogy a -6 kapcsolót is meg kell
adnia. Természetesen IPv6 formátumú címet kell megadnia,
ha nem állomásnevet akar használni. Egy cím
például így nézhet ki:
3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0, tehát javasolt inkább az
állomásnév használata. A kimenet ugyanúgy néz
ki, mint általában, az egyetlen különbség az
“érdekes kapuknál” látható IPv6 cím.
Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes
országokban (általában Ázsiában) egyre inkább
ezt használják és a legtöbb modern operációs
rendszer támogatja. Ha az Nmap programot IPv6 támogatással
akarja használni, akkor mind a forrás- mind a célgépnek
IPv6 beállítást kell használnia. Ha az Ön
szolgáltatója (mint a legtöbb általában) nem
biztosít Önnek IPv6 címet, igénybe vehet ingyenes
alagút szolgáltatókat, melyek kiválóan
működnek együtt az Nmap programmal. Az egyik legjobb ezek
közül a BT Exact. Szintén jól használható
még a Hurricane Electric nevű szolgáltató
http://ipv6tb.he.net/. Szintén népszerűek az
Ipv6-ról Ipv4-re alagutat biztosító szolgáltatók
is.
-A (Agresszív letapogatási paraméterek) .
Ez a paraméter további
agresszív és fejlett tulajdonságokat engedélyez. Jelenleg
engedélyezi az operációs rendszer érzékelést (
-O), a változat érzékelést (-sV), a
parancsfájl alapú letapogatást ( -sC) és az
útvonalkövetést ( --traceroute). A jövőben
további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A cél az,
hogy a felhasználók számára egy átfogó
letapogatási készletet biztosítson anélkül, hogy
rengeteg paramétert kelljen megjegyezni. Ez a paraméter csak a
tulajdonságokat engedélyezi. Nincs hatással az
időzítési paraméterekre (mint a -T4) vagy a
részletességi paraméterekre ( -v), melyeket
külön be kell állítani.
--datadir <könyvtárnév> (Saját Nmap
adatfájl helyének megadása) .
Az Nmap futás közben az alábbi
fájlokból szerez be speciális információkat:
nmap-service-probes, nmap-services, nmap-protocols, nmap-rpc,
nmap-mac-prefixes és nmap-os-db. Ha ezek közül bármelyik
fájlnak külön megadja az elérhetőséggét (a
--servicedb vagy a --versiondb paraméterrel), akkor ezt a
fájlt ezen a helyen fogja keresni. Ezután az NMap ezeket a
fájlokat a --datadir paraméterben megadott
könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a fájlokat,
melyeket ott nem talál meg, az NMAPDIR környezeti
változóban megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután
következik az ~/.nmap fájl (csak POSIX rendszereknél) vagy az
Nmap futtatható állomány helye (csak Win32 rendszereknél),
majd a fordításnál megadott helyek, mint például az
/usr/local/share/nmap vagy az /usr/share/nmap. Legvégső
próbaként az Nmap körülnéz az aktuális
könyvtárban.
--servicedb <szolgáltatásfájl> (Saját
szolgáltatásfájl megadása) .
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a
megadott szolgáltatásfájlt használja a programmal
szállított nmap-services fájl helyett. Ennek a
paraméternek a használata gyors letapogatást ( -F)
eredményez. További információkért nézze meg a
--datadir paraméter leírását.
--versiondb <szolgáltatás próbafájl>
(Saját szolgáltatás próbafájl megadása) .
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a
megadott szolgáltatás próbafájlt használja a
programmal szállított nmap-service-probes fájl helyett.
További információkért nézze meg a --datadir
paraméter leírását.
--send-eth (Nyers ethernet keretek küldése) .
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a
csomagokat az ethernet (adatkapcsolati) rétegen keresztül
küldje a magasabb IP (hálózati) réteg helyett.
Alaphelyzetben a Nmap a futattó környezethez legjobban
illeszkedő megoldást választja. Unix rendszereken
általában a nyers csatolók (IP réteg) adják a
leghatékonyabb eredményt, míg a Windows rendszereknél
szükség van az ethernet keretekre, mivel a Microsoft tiltja a nyers
csatolók használatának támogatását. Unix
rendszereken az Nmap ennek a paraméternek a megadása ellenére
is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem talál más
választási lehetőséget (például nincs ethernet
kapcsolat).
--send-ip (Küldés az IP rétegen keresztül) .
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a
csomagokat IP csatolókon keresztül küldje az alacsonyabb
szintű ethernet keretek helyett. Ez az előzőekben tárgyalt
--send-eth paraméter kiegészítője.
--privileged (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes
jogosultsággal rendelkezik) .
Az Nmap feltételezi, hogy a
felhasználó elegendő jogosultsággal rendelkezik olyan
műveletek elvégzéséhez, mint az adatküldés nyers
csatolókon keresztül, csomagok fürkészése és
más olyan műveletek, melyek általában rendszergazdai
jogosultságokat igényelnek a Unix rendszereken. Alapesetben az Nmap
kilép, ha ilyen műveletre utasítják és a geteuid()
függvény nem nullát ad vissza. A --privileged
paraméter jól használható a Linux rendszermag
képességeivel és olyan rendszerekkel, amelyek
lehetővé teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú
felhasználók nyers csomagokat küldjenek. Figyeljen arra, hogy
ezt a paramétert még a jogosultságot igénylő
műveletek (SYN letapogatás, operációs rendszer
érzékelés stb.) paraméterei előtt meg kell adnia. A
--privileged paraméterrel egyenértékű az
NMAP_PRIVILEGED környezeti változó
beállítása.
--unprivileged (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs
elegendő jogosultsága) .
Ez a --privileged paraméter
ellentéte. Az Nmap úgy kezeli a felhasználót, mint akinek
nincs jogosultsága nyers csatolók használatára és
csomagok kifürkészésére. Hasznos lehet
tesztelésnél, hibakeresésnél vagy amikor az
operációs rendszer nyers hálózati funkciói
sérültek. Az --unprivileged paraméterrel
egyenértékű az NMAP_UNPRIVILEGED környezeti
változó beállítása.
--release-memory (Kilépés előtt felszabadítja a
memóriát) .
Ez a paraméter csak a
memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. Arra
utasítja az Nmap programot, hogy a kilépés előtt
szabadítsa fel a lefoglalt memóriát, így a
memóriaszivárgás könnyen felderíthető.
Normál helyzetben az Nmap átugorja ezt, mivel a program
leállításakor az operációs rendszert ezt amúgy
is végrehajtja.
--interactive (Indítás interaktív módban) .
Interaktív módban indítja el az
Nmap programot, mely így egy készenléti jelet ad vissza.
Így könnyen indíthatók párhuzamos letapogatások
(akár szinkronban, akár a háttérben). Ez olyan
felhasználóknak hasznos, akik többfelhasználós
rendszerben akarják letesztelni a biztonságukat és nem
akarják a többi felhasználó tudomására hozni,
hogy mely rendszert vizsgálják. Használja az
--interactive paramétert az üzzemód
bekapcsolásához, majd nyomja le a h billentyűt a súgó
megjelenítéséhez. Ezt a paramétert ritkán
használják, mivel egy megfelelő parancshéj
általában sokkal kényelmesebb és több funkcióval
rendelkezik. Ennél a paraméternél használható a
felkiáltójel (!) operátor, mellyel héjparancsokat lehet
végrehajtani. Ez az egyik legfőbb érv, hogy miért nem
szabad az Nmap programot setuid beállítással
telepíteni.
-V; --version (Programváltozat megjelenítése) .
Megjeleníti az Nmap program
változatszámát és kilép.
-h; --help (Súgólap megjelenítése) .
Megjelenít egy rövid súgót
a leggyakrabban használt parancsokról és
paraméterekről. Ugyanezt a képernyőt kapja, ha az Nmap
parancsot paraméterek nélkül futtatja le.
FUTáSIDEJű KAPCSOLAT¶
Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzítésre kerül. Így kapcsolat létesíthető a programmal anélkül, hogy le kellene állítani majd újraindítani azt. Bizonyos billentyűkkel módosíthat egyes paramétereket, míg a többi billentyű lenyomásával egy állapotjelentés jelenik meg az éppen futó letapogatásról. ltalános szabály, hogy a kisbetűk növelik a megjelenített információ mennyiségét, míg a nagybetűk csökkentik azt. Segítségért használja a ‘ ?’ billentyűt. v / VNöveli / csökkenti a
megjelenített információk mennyiségét
d / D
Növeli / csökkenti a
hibakeresési adatok mennyiségét
p / P
Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok
nyomkövetését
?
Megjeleníti a futásidejű
súgót
Bármely más billentyű
Megjelenít egy hasonló
állapotjelentést:
Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up), 5 undergoing Service Scan
Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18 (0:00:15 remaining)
PéLDáK¶
Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az egyszerűbb rutinfeladatoktól a bonyolultabb, beavatottabbak számára valókig. Néhány IP cím és tartománynév azért került be a példákba, hogy a dolgok eléggé konkrétak legyenek. Ezeket helyettesítse olyan IP címekkel és nevekkel, melyek a saját hálózatából származnak. A program készítői nem hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális vagy illegális lehet. Ennek ellenére néhány rendszergazda nem veszi szívesen a kéretlen letapogatásokat és panaszt emelhet. A legjobb előzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket. Tesztelési célból kipróbálhatja a scanme.nmap.org állomást. Ez az engedély kizárólag az Nmap programmal történő letapogatásra vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására vagy szolgáltatásmegtagadási (DOS) támadások végrehajtására. A hálózat kapacításának megőrzése érdekében kérjük, hogy ne indítson napi néhány tucatnál több letapogatást. Ha valaki visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetőséggel, a tulajdonosok leállítják a rendszert és az Nmap a következő hibaüzenettel fog visszatérni: Failed to resolve given hostname/IP:scanme.nmap.org. Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a scanme2.nmap.org, scanme3.nmap.org és a további állomásokra is, bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.HIBáK¶
Akárcsak a program készítője, az Nmap sem tökéletes. De segíthet jobbá tenni, ha elküldi a felfedezett hibák leírását, vagy javítást készít hozzájuk. Ha az Nmap nem az elvárásai szerint működik, először mindig szerezze be a legfrissebb változatot a http://nmap.org címről. Ha a probléma továbbra is fennáll, nézzen utána, hogy felfedezték-e már mások is. Keressen rá a Google-ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át az Nmap fejlesztői listát a http://seclists.org/ címen. Olvassa végig ezt a leírást is. Ha nem talál semmit, küldjön egy hibajelentést az nmap-dev@insecure.org címre. Írjon le mindent, amit a hibával kapcsolatban tapasztalt. Adja meg pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer változatát is. Az nmap-dev@insecure.org címre küldött hibajelzések és az Nmap használatával kapcsolatos kérdések valószínűleg gyorsabban megválaszolásra kerülnek, mintha azokat közvetlenül a program készítőjének (Fyodor) küldené. A hibajavítások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavítások elkészítésével kapcsolatban tanácsokat kaphat a http://nmap.org/data/HACKING címen. A hibajavítások elküldhetők az nmap-dev listára (ez a javasolt), vagy közvetlenül a készítőnek is.SZERZő¶
Fyodor fyodor@insecure.org ( http://insecure.org) Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap programhoz. Ezek részletezése megtalálható a CHANGELOG fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett elérhető a http://nmap.org/changelog.html címen is.JOGI NYILATKOZAT¶
Nmap szerzői jog és licenc.¶
Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996-2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az Insecure.Com LLC bejegyzett védjegye. Ez egy szabad program; szabadon továbbadható és/vagy módosítható a Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott GNU General Public License 2-es változatának irányelvei szerint. Ez biztosítja Önnek a jogot, hogy bizonyos feltételek esetén ezt a programot használja, módosítsa és továbbadja. Ha az Nmap technológiáját üzleti célú programba kívánja beágyazni, más licencre van szüksége (írjon a sales@insecure.com címre). Több, biztonsági letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap technológiájának használatára az állomás felderítés, kapupásztázás, operációs rendszer érzékelés és szolgáltatás/változat érzékelés területén. A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a “származtatott munkákkal” kapcsolatban, bár jelenleg a kifejezés nincs részletesen meghatározva. A félreértések elkerülése érdekében - és a GPL szándékait szem előtt tartva - a készítők úgy vélik, hogy egy alkalmazás akkor tekinthető “származtatott munkának”, ha az alábbiak közül bármelyik teljesül:•Tartalmazza az Nmap
forráskódját, vagy annak részletét
•Olvassa vagy felhasználja az Nmap
jogvédett adatfájljait, mint az nmap-os-fingerprints vagy az
nmap-service-probes.
•Futtatja az Nmap programot és
feldolgozza az eredményt (ellentétben a tipikus parancshéj vagy
végrehajtási menü alkalmazásokkal, melyek csak
megjelenítik az Nmap nyers kimenetét, így nem tekinthetők
származtatott munkának.)
•Integrálja/beépíti az
Nmap programot egy üzleti célú futtatható
telepítő programba, mint amilyen például az
InstallShield.
•Kapcsolódik olyan
programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot mely az
előbbiek közül bármelyiket teszi.
Az “Nmap” kifejezés felhasználható az Nmap
programból származtatott munkák bármely részére.
A fenti lista nem kizárólagos, csak néhány
példán keresztül megpróbálja tisztázni az Nmap
készítőinek értelmezését a származtatott
munkákkal kapcsolatban. Ezek a korlátozások kizárólag
akkor érvényesek, ha Ön valójában
továbbértékesíti az Nmap programot. Például
semmi nem tiltja, hogy Ön kezelő felületet készítsen
az Nmap programhoz és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze
a programot önállóan és hívja fel a
felhasználók figyelmét, hogy az Nmap programot külön
kell letölteniük a http://nmap.org címről.
A program készítői nem gondolják, hogy a fentiek
további korlátozásokat adnának a GPL-hez,
kizárólag annak tisztázására szolgálnak, hogyan
értelmezik a “származtatott munkák” fogalmát a
GPL engedély alatt terjesztett Nmap programmal kapcsolatban. Ez
hasonló ahhoz, ahogyan Linus Torvalds kifejtette a
véleményét a Linux rendszermag-modulokhoz kapcsolódó
“származtatott munkákkal” kapcsolatban. A
készítők értelmezése kizárólag az Nmap
programra vonatkozik - nem vonatkozik más GPL termékekre.
A készítők örömmel segítenek a GPL
korlátozásainak értelmezésében, ha az Nmap programot
nem GPL licenc alatt terjesztett munkában kívánja
felhasználni és bármilyen kérdése merülne fel
ezzel kapcsolatban. Ahogy a fentiekben már szóba került, a
készítőktől más licenc is beszerezhető, ha az
Nmap programot üzleti célú alkalmazásban vagy
eszközben kívánja felhasználni. Több biztonsági
eszköz szállítója kötött ilyen
szerződést, amely általában tartalmaz egy
állandó licencet az Nmap használatára, kiemelt
támogatást és frissítést. Emellett segít fedezni
az Nmap technológiájának folyamatos fejlesztésével
járó költségeket is. További információkat
a sales@insecure.com címre küldött levélben kérhet.
A GPL előírásaihoz képest különleges
kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását
adja, hogy a program kódjához az OpenSSL könyvtár
bármely változatát hozzákapcsolják. Ezt a
könyvtárat külön licenc alatt terjesztik, melynek
leírása megtalálható a Copying.OpenSSL fájlban, vagy
a program saját copyright fájljához csatolva. Az OpenSSL
kivételével Önnek minden használt kód esetében
engedelmeskednie kell a GNU GPL előírásainak. Ha
módosítja ezt a fájlt, kiterjesztheti ezt a kivételt a
saját változatára, de erre semmi sem kötelezi.
Ha Ön ezeket a fájlokat egy írott licenc
megállapodással, vagy olyan szerződéssel kapja, mely a
fentiektől eltérő kitételeket tartalmaz, akkor ezek a
megállapodások elsőbbséget élveznek a fentiekkel
szemben.
Creative Commons License ehhez az Nmap Útmutatóhoz¶
Nmap Referencia Útmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a Creative Commons Attribution License[2] 2.5-ös változata alatt jelenik meg. Ez lehetővé teszi az Ön számára, hogy szabadon terjessze és módosítsa saját igényei szerint mindaddig, amíg hivatkozik az eredeti forrásra. Alternatív megoldásként kezelheti úgy is ezt a dokumentumot, mintha az Nmap programmal azonos licenc alá tartozna (az előzőek szerint).Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordítói nyilatkozat¶
This is an unnofficial translation of the Nmap license details[12] into hungarian. It was not written by Insecure.Com LLC, and does not legally state the distribution terms for Nmap -- only the original English text does that. However, we hope that this translation helps hungarian speakers understand the Nmap license better. Ez az Nmap licenc részletek[12] nem hivatalos magyar fordítása. Ezt nem az Insecure.Com LLC készítette és nem tartalmazza az Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. Ezeket kizárólag az eredeti angol nyelvű szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, hogy ez a fordítás segít a magyarul beszélőknek jobban megérteni az Nmap licencét.A forráskód elérhetősége és a közösségi hozzájárulás¶
Azért biztosítjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, hogy a felhasználónak jogában áll megismerni a program működését annak elindítása előtt. Emellett a program esetleges biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta nem találtak egyet sem). A forráskód segítségével az Nmap átvihető új rendszerekre, kijavíthatók a hibák és új képességekkel is bővíthető a program. Bátorítunk mindenkit, hogy az általa készített változtatásokat küldje el a fyodor@insecure.org címre, hogy azok bekerülhessenek a fő terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosításokat elküldi Fyodornak vagy valamely Insecure.Org fejlesztői listának, Ön korlátozás nélküli, nem-kizárólagos jogot biztosít Fyodornak és az Insecure.Com LLC-nek a kód újrafelhasználásához, módosításához és új licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap mindig elérhető lesz nyílt forrásúként, de ha nincs lehetőség a kód új licenc alatti kibocsátására, ez számos szabad program szempontjából katasztrofális. Alkalmanként harmadik fél számára is új licenc alatt engedélyezzük a kód használatát a fentiek szerint. Ha a saját kódját különleges licenc alatt szeretné engedélyezni, kérjük jelezze azt az elküldéssel egyidőben.Nincs garancia.¶
A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÉLE GARANCIA NÉLKÜL; beleértve az ELADHATÓSÁGRA vagy EGY ADOTT CÉLRA VALÓ MEGFELELŐSÉGRE vonatkozó garanciát. További részletekért látogasson el a http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html címre, vagy olvassa el az Nmap programmal terjesztett COPYING fájlt. Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos gyengén megírt alkalmazások, TCP/IP vermek és operációs rendszerek is. Bár ezek nagyon ritkán fordulnak elő, fontos észben tartani. Soha ne használja az Nmap programot kritikus feladatot ellátó rendszer letapogatására addig, míg fel nem készült egy esetleges leállás minden következményére. A készítők elismerik, hogy az Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy hálózatok összeomlását és elutasítanak minden felelősséget az Nmap által esetleg okozott kárral vagy problémákkal kapcsolatban.Helytelen használat¶
Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók előzetes felderítésre használják az Nmap programot, egyes rendszergazdák idegesen reagálnak a legkisebb letapogatásra is és hajlamosak panasszal élni. Így a legkisebb letapogatás előtt is célszerű a rendszer tulajdonosától engedélyt kérni. Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal (pl. suid root) telepíteni.Harmadik féltől származó programok¶
Ez a program az Apache Software Foundation[13] által fejlesztett programrészeket tartalmaz. Az Nmap programmal együtt a Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár[14] egy módosított változata is terjesztésre kerül. Az Nmap Windowos változata a Libpcap könyvtárból származó WinPcap könyvtárral[15] kerül terjesztésre. A szabályos kifejezések támogatását a PCRE könyvtár[16] biztosítja, mely egy nyílt forráskódú program és Philip Hazel munkája. Egyes nyers hálózati funkciók a Libdnet[17] hálózati könyvtárat használják, mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek egy módosított változata érkezik. Igény esetén az Nmap felkészíthető az SSL változat érzékelésre az OpenSSL titkosító eszköztár[18] segítségével. Az Nmap Parancsfájl motor a Lua programozási nyelv[19] egy beágyazott változatát használja. Az ebben a szakaszban szereplő valamennyi harmadik féltől származó program szabadon újra terjeszthető a BSD stílusú programlicencek alapján.USA export korlátozások.¶
USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN (export control classification number) 5D992 alá tartozik. Ennek a kategóriának az elnevezése: “Az 5D002 alá nem tartozó információbiztonsági program”. Ennek a besorolásnak egyetlen korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely minden árura vonatkozik és megtiltja ezek exportálását olyan terrorista államoknak, mint Irán és Észak Korea. Így az Nmap exportálásához nem szükséges különleges engedély, hozzájárulás vagy kormányzati felhatalmazás.NOTES¶
- 1.
- eredeti angol változat
- 2.
- Creative Commons Attribution License
- 3.
- RFC 1122
- 4.
- RFC 792
- 5.
- UDP
- 6.
- TCP RFC
- 7.
- RFC 959
- 8.
- Lua
- 9.
- IP protokoll
- 10.
- Nmap::Scanner
- 11.
- Nmap::Parser
- 12.
- Nmap license details
- 13.
- Apache Software Foundation
- 14.
- Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár
- 15.
- WinPcap könyvtárral
- 16.
- PCRE könyvtár
- 17.
- Libdnet
- 18.
- OpenSSL titkosító eszköztár
- 19.
- Lua programozási nyelv
03/14/2012 | [FIXME: source] |